Régen, réges-régen élt egyszer egy törpe, a fűszálnál nagyobb, a fáknál meg kisebb. Mindene megvolt ahhoz, hogy jókedvvel ébredjen, békével feküdjön, mégsem volt soha boldog. Olyan szigorú képpel járt a világban, mintha a fűszálak mind az ő kényére nevekednének, a fák pedig mind csak őt…

János bácsi felállította a tuskót, méricskélte, méricskélte, aztán hir­telen magasba lendítette a fejszét, s nagy erővel rávágott. A tuskó rövid, száraz reccsenéssel esett ketté. Aztán még két-három hatal­mas ütés, s János bácsi már szépen fel is aprította. Sanyinak az volt a dolga, hogy az aprófát…

Élt egyszer egy szegény asszony meg egy szegény ember. Semmi egyebük nem volt, csak a düledező házuk, egy kajla tehenük, egy sánta kutyájuk, egy néma libájuk — és ráadásul, egyetlenegy szem kisfiúk. Ez a kisfiú már fióka korában azzal szórakozott, hogy amit meglátott, akivel összetalálkozott,…

Nagy fekete fa a behavazott réten. Odaszáll egy madár, s fázik: csiii… csiii… De szomorú! Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is leveles ág. Ez vidám dolog! Fúj a szél, vastag a por. Ősz van. Egy kisbárány béget, nem tudja, hol van….

Reggel volt, korán volt, kenyérsütés ideje volt. Még a kakas sem kukorékolt, csak egy ébren alvó pacsirta hívogatta a napot a kert végében: Dicső, dicső, dicső kikelet, kikelet, kikelet, kinyílik, kinyílik, kinyílik a virág, a virág! De lám, nemcsak virág nyílt ki, hanem egy kicsi…

Volt egyszer egy medve, sose volt jókedve. Dirmegett-dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra. Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába. Bezzeg…

Guru és Lupityinkó egyszer lementek a Duna-partra sétálni. Tudnotok kell, hogy Lupityinkó ötéves kisfiú, Guru pedig öthónapos kutyakölyök. Lupityinkónak borzas szőke haja van, és nemsokára iskolába jár; Gurunak két hatalmas füle van, és hol ide dugja az orrát, hol oda. Az a szokása, hogy mindent…

Hiszitek, nem hiszitek – kimentem egyszer egy nagy-nagy erdőbe, amelyikben egyetlen fa se volt. Ennek a nagy-nagy kerek erdőnek a legkisebb sarkocskájában három szalmaszálból akkora tüzet raktam, hogy egyszeribe nappali világosság támadt. Igen ám, csak én aludni szerettem volna – s ki fia tud világoson…

Csir ide, csur oda, Kuckó városában élt egyszer egy gyönyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevetett soha. Kuckó városának ő volt a királykisasszonya.Három szolga leste parancsát a szépséges…

Gyigyimókának hívta mindenki a faluban, rövidnadrágos, szeplős fiúcska volt, tán még tízéves se. A bakter nagyon büszke volt rá, persze csak úgy, a maga módján, mert bizony folyton-folyvást ivott, ha meg nem ivott, aludt – így aztán nem sokat látta a fiát. De este, mikor…