Jékely Zoltán: Cirmos Cili játszótársa (angol mese) Egyszer Jancsika elindult bevásárolni a faluba. Vett sót, cukrot, paprikát, betette szépen a szatyrába, s mint aki dolgát jól végezte, ballagott hazafelé. Egyszer csak eszébe jutott, hogy semmit sem visz a macskájának. Pedig látott elég halat a piacon, s Cirmos Cilinek az apró keszeg a…
Jékely Zoltán: A ravasz kakas A ravasz kakas kiterjesztette a szárnyát, felrepült a kerítésre, és kukorékolni kezdett, ahogy a torkán kifért. A közeli cserjésből odafutott a róka komaasszony. -Jó napot! – kiáltotta. – Hallottam, hogy kukorékolsz, hát idefutottam. Ilyen szépen énekelsz! De énekelsz-e olyan szépen, mint apád tudott? – Hát…
Jékely Zoltán: A sün meg a borz Egyszer a jó öreg sün elindult cserkészni. Amint a domboldalon kaptat felfelé, valami nyöszörgés üti meg a fülét. Körülnéz, s mit lát! Egy görcsös bükkfa tövében ott kuporog borz anyó, állkapcsa felkötve babos keszkenővel, fejét fogja, s nyög, nyögdicsél nagy keservesen. — Hát téged mi…
Jékely Zoltán: A vásárfia Ilka falusi kislány volt. Pesttől messze-messze, nagy hegyek közt, kicsi faluban élt, s volt egy jóságos jó nagybácsija. Valahányszor a nagybácsi Pestre utazott, mindig hozott neki valami kedves ajándékot. Most is éppen oda készülődött, a vásárba. Mielőtt elindult volna, megcsókolta Ilkát, s azt kérdezte: –…
Lassan járj, tovább érsz (lengyel mese) Teknősbékáné elhatározta, hogy húsos lepényt süt. Nekilátott — de nincs kovásza. — Ébredj, Teknősbéka apó, eleget aludtál! Szaladj el Nyuszi komaasszonyhoz, kérj tőle kovászt. Teknősbéka apó félálomban nyögött valamit, álmos szemét éppen hogy kinyitotta egy kicsit s morcosán kérdezte : — Mit akarsz? — Mondom,…
Jékely Zoltán: A kiváncsi Nyuszi-Muszi Nyuszi-Muszi alig volt néhány hetes, s máris nagyon szeretett kérdezősködni. – Miért lakunk a mezőn? – szerette volna tudni. – És miért éppen ebben a lyukban? Miért van ilyen furcsa farkincám? – kérdezgette lépten-nyomon. – Egyszer még elvisz a kíváncsiság! – figyelmeztette az apja. S…
Jékely Zoltán: Egy oroszlánkölyök kalandjai (angol mese) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy oroszlánpapa meg egv oroszlánmama. Volt egy kiskölykük is, Edvárdnak hívták. Ez a kisoroszlán egyszer egy szép, napsütéses reggelen megelégelte a henyélést, ágyáról gyorsan felugrott, s hozzáfogott a mosakodáshoz, fésülködéshez. Amikor úgy érezte, hogy már rendesebb: és csinosabb,…
Jékely Zoltán: Nyírfa Amint a fák között a nyírfa legszebb, s színe a színek anyja: hófehér, évszakjaim közül egyik se tetszett úgy még nekem, ahogyan ez a tél. S most úgy tűnik: múltam, e hosszu tegnap, nagy téli nap volt s véget sosem ér; a nyár csupán két-három…
Jékely Zoltán: A rakoncátlan kisgida (angol népmese nyomán) Gidus, a kicsi szürke kecske, a földkerekség legfurább állatkája volt. Görbe szarva fülét verte, kurta farka pen- deredett, a szakálla hegyes, selymes, mint valami öreg tudósé, körme pedig oly hatalmas, hogy mulatság volt ránézni. Hát még milyen rakoncátlan volt! Elrágcsált üres konzervdobozt, kerítéscölöpöt – de…
Jékely Zoltán: A török és a tehenek „ Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. – Én vagyok a Mehemed! -Mi vagyunk a tehenek! – Csudálkozik Mehemed: ilyenek a tehenek,? Számolgatja Mehemed, hányfélék a tehenek. Meg is számol…