A sün meg a borz

Jékely Zoltán: A sün meg a borz

Egyszer a jó öreg sün elindult cserkészni. Amint a domboldalon kaptat felfelé, valami nyöszörgés üti meg a fülét. Körülnéz, s mit lát! Egy görcsös bükkfa tövében ott kuporog borz anyó, állkapcsa felkötve babos keszkenővel, fejét fogja, s nyög, nyögdicsél nagy keservesen. — Hát téged mi…


A vásárfia

Jékely Zoltán: A vásárfia

Ilka falusi kislány volt. Pesttől messze-messze, nagy hegyek közt, kicsi faluban élt, s volt egy jóságos jó nagybácsija. Valahányszor a nagybácsi Pestre utazott, mindig hozott neki valami kedves aján­dékot. Most is éppen oda készülődött, a vásárba. Mielőtt elindult volna, megcsókolta Ilkát, s azt kérdezte: –…


Lassan járj, tovább érsz

Lassan járj, tovább érsz (lengyel mese)

Teknősbékáné elhatározta, hogy húsos lepényt süt. Nekilátott — de nincs kovásza. — Ébredj, Teknősbéka apó, eleget aludtál! Szaladj el Nyuszi komaasszonyhoz, kérj tőle kovászt. Teknősbéka apó félálomban nyögött valamit, álmos szemét éppen hogy kinyitotta egy kicsit s morcosán kérdezte : — Mit akarsz? — Mondom,…


A kiváncsi Nyuszi-Muszi

Jékely Zoltán: A kiváncsi Nyuszi-Muszi

Nyuszi-Muszi alig volt néhány hetes, s máris nagyon szeretett kérdezősködni. – Miért lakunk a mezőn? – szerette volna tudni. – És miért éppen ebben a lyukban? Miért van ilyen furcsa farkincám? – kérdezgette lépten-nyomon. – Egyszer még elvisz a kíváncsiság! – figyelmeztette az apja. S…


Egy oroszlánkölyök kalandjai

Jékely Zoltán: Egy oroszlánkölyök kalandjai (angol mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy oroszlánpapa meg egv oroszlánmama. Volt egy kiskölykük is, Edvárdnak hívták. Ez a kisoroszlán egyszer egy szép, napsütéses reggelen megelé­gelte a henyélést, ágyáról gyorsan felugrott, s hozzáfogott a mosa­kodáshoz, fésülködéshez. Amikor úgy érezte, hogy már rendesebb: és csinosabb,…


Nyírfa

Jékely Zoltán: Nyírfa

Amint a fák között a nyírfa legszebb, s színe a színek anyja: hófehér, évszakjaim közül egyik se tetszett úgy még nekem, ahogyan ez a tél. S most úgy tűnik: múltam, e hosszu tegnap, nagy téli nap volt s véget sosem ér; a nyár csupán két-három…


A rakoncátlan gida

Jékely Zoltán: A rakoncátlan kisgida (angol népmese nyomán)

Gidus, a kicsi szürke kecske, a földkerekség legfurább állatkája volt. Görbe szarva fülét verte, kurta farka pen- deredett, a szakálla hegyes, selymes, mint valami öreg tudósé, körme pedig oly hatalmas, hogy mulatság volt ránézni. Hát még milyen rakoncátlan volt! Elrágcsált üres konzervdobozt, kerítéscölöpöt – de…


Török és a tehenek

Jékely Zoltán: A török és a tehenek

„ Volt egy török, Mehemed, sose látott tehenet. Nem is tudta Mehemed, milyenek a tehenek. Egyszer aztán Mehemed lát egy csomó tehenet. – Én vagyok a Mehemed! -Mi vagyunk a tehenek! – Csudálkozik Mehemed: ilyenek a tehenek,? Számolgatja Mehemed, hányfélék a tehenek. Meg is számol…


A három pillangó

Jékely Zoltán: A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: az egyik sárga, a másik veres, a harmadik fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, hol ezen, hol azon a virágon táncoltak, s szinte fáradhatatlanok voltak nagy örvendezésükben. De hirtelen nagy zápor kerekedett. Haza akartak repülni, de a ház ajtaját nem tudták…