Hajdanában, öreg időkben, élt egy hatalmas császár, aki a díszes, szép ruhákat becsülte a legtöbbre a világon. Arra költötte minden pénzét, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhasson. Nem örült derék hadseregének, színházba sem kívánkozott, még kocsikázni sem akart az erdőben, ha új ruháját nyomban nem mutogathatta. Más-más…
Dán mese


Grimm: A veréb
Volt egyszer egy juhászkutya. Merthogy öreg volt s nem bírt a farkasokkal, a gazdája nem adott neki enni s úgy eléhezett szegény feje, hogy alig tudott állani a lábán. Egy ideig csak tűrte az éhséget, de aztán megelégelte s elbújdosott, hát ha valahol jobb gazdára…

Hans Christian Andersen: A rongyok
Odakinn a gyár előtt batyuba kötött rongyok halma tornyosodott. A rongyokat a világ négy tájáról szedték össze; minden darabkának megvolt a maga története, s a maga nyelvét beszélte, csak persze nem lehetett egyszerre valamennyit hallani. Voltak köztük hazai rongyok is, külországiak is. Ott egy dán…

Christian Andersen: Tizenketten a postakocsin
Csikorgott a fagy, szélcsend volt, a tiszta ég csupa csillag. – Bumm! – ágyúlövés köszöntötte az új esztendőt; Szilveszter éjszakája volt, és tizenkettőt kongattak a toronyban. – Tra-ra! Tra-ra! – zengett a kürt. Jókora postakocsi állt meg a városkapu előtt. Tizenkét utasa volt, többen nem…

Christian Andersen: Százszorszép
Hallgass ide, mesét mondok! Kinn a faluvégen, a dűlőút szélén, állt egy takaros kis parasztház – biztosan láttad te is arra jártodban. A ház előtt virágoskert pompázott, körülötte léckerítés; azon túl árok húzódott, s az árokparti zsenge fűben egy kis százszorszép bontogatta szirmait. Melegen simogatta…

Hans Christian Andersen: „Jól van apjuk!”
Elmondok most egy történetet, amit még gyermekoromban hallottam, de azóta is, valahányszor eszembe jut, egyre szebbnek találom. Mert a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni! Jártál-e már falun, s láttál-e afféle zsúptetős, meszelt falú igazi öreg parasztházat?…

Johannes Vilhelm Jensen: Morten szentestéje
Ingvar Hansen udvarában sötétedett már, noha alig lehetett valamivel több, mint négy óra. A cselédlány gyapjúkendőt kötött a fejére, úgy hordta a vizet. A gazda előjött a darálószínből, megállt az ajtóban, mellényéről leszedegette a szalmát, aztán felvette kabátját, és az udvaron át bement a házba….

Christian Andersen: A tölgyfa utolsó álma
Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint nekünk, embereknek, háromszázhatvanöt nap. Mi nappal talpon vagyunk, éjjel meg…