Mindent a maga helyén!

Hans Christian Andersen: Mindent a maga helyére!

Száz esztendőnél is régebben esett meg, amit most elmondok. Túl az erdőn, a nagy tó partján egy régi udvarház merengett, amit kastélynak tiszteltek a környékbeliek; sáncárkait fölverte a perje meg a sás. A kapujához vezető híd mellett öreg fűzfa borult a zizegő sás fölé. Lentről,…


A béka

Hans Christian Andersen: A béka

Mély volt a kút, hosszú a kötél, s nehezen forgott a kerék, ha egy-egy teli vödör vizet fölhúztak a kútkáváig. Olyan mély volt a kút, hogy a nap se láthatta meg benne fényes arcát, csak sugarai értek le egy darabig a kútgödörbe, s ameddig leértek,…


Kronborg vára

Hans Christian Andersen: Dán Holger

Van Dániában egy öreg várkastély, Kronborg vára. Ott magaslik az Öresund partján, ahol naponta százával vitorláznak el a nagy hajók – angol, orosz, porosz hajók -, és ágyúszóval köszöntik az ódon várkastélyt: – Bumm! – És Kronborg vára visszaköszön: – Bumm! – Mert az ágyúk…


A fülemüle

Hans Christian Andersen: A fülemüle

Kínában, ezt ugye ti is tudjátok, a császár is kínai, s a császár udvari emberei is egytől egyik kínaiak. Régi-régi história, amit most elmondok, de annál nagyobb figyelemmel hallgassátok, mielőtt feledésbe merül. A kínai császár palotája olyan gyönyörű volt, hogy csodájára járt az egész világ:…


Uraság meg a kertésze

Hans Christian Andersen: Uraság meg a kertésze

Öreg udvarház áll egy nagy város határában, vastag falú, csipkézett bástyájú, tornyos udvarház. Itt tanyázott nyáridőn egy gazdag, nemes uraság: valamennyi birtoka közül ezt szerette legjobban, mert kívülről gyönyörűség volt a szemnek, belül pedig barátságos és kényelmes. Kapuja fölött a nemesúr kőbe vésett címere büszkélkedett,…


Az öreg utcai lámpás

Hans Christian Andersen: Az öreg utcai lámpás

Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki esztendők hosszú során át becsületesen ellátta hivatását, s akit végül nyugalomba akartak küldeni. Szolgálatának utolsó estéjét töltötte az oszlopon, utoljára vetette…


Pöttöm Panna

Hans Christian Andersen: Pöttöm Panna

Volt egyszer egy asszony, aki hiába sóvárgott gyermek után, pedig beérte volna egy pirinyóval is. Végül elment egy öreg javasasszonyhoz, és azt mondta neki: – Gyermeket szeretnék, ha akkorkát is, mint a kisujjam fele. Adj tanácsot, mitévő legyek. – Megmondom én – felelte a javasasszony….


Szombat

Hans Christian Andersen: Szombat

– Mesélsz? – kérdezte a kis Hjalmar, amikor Ole Luköie lefektette. – Ma este nem lesz rá időnk – mondta Ole Luköie, és legszebbik esernyőjét feszítette ki a kisfiú fölött. – Nézd csak meg ezeket a kis kínaiakat! A kifeszített esernyő olyan volt, mint egy…


A hajdina

Hans Christian Andersen: A hajdina

Ha nyári vihar után kimegyünk a határba, de sokszor látunk feketére perzselt szántóföldet! Olyan a föld, mintha lángfolyam ömlött volna át rajta, s a parasztok azt mondják: “beleütött az istennyila”. De mért ütött bele? Nekem elfecsegte egy veréb, az meg egy vén fűzfától hallotta, amely…


A tűzszerszám

Hans Cristian Andersen: A tűzszerszám

Az országúton délcegen lépkedett egy katona: egy-kettő, egy-kettő! A hátán bornyú, kard az oldalán, mert háborúból igyekezett hazafelé. Ahogy ment, ment, egyszer csak egy vén boszorkánnyal találkozott az úton. Fertelmes banya volt, alsó ajka olyan mélyen lelógott, hogy a mellét verte. – Adjon isten, vitéz…