A béka

Jókai Mór: A béka

Nagyon jól emlékszem rá. Az idén éppen ötven esztendeje. Kecskeméti diák voltam. Ketten, nyalka jogászgyerekek a Nagy Feri pajtásommal, utaztunk ünnepi vakációra Halasra, ahol a barátom szülői laktak. Fel is dűltünk útközben a szekérrel; de nem lett semmi bajunk. Ott terül el Kecskemét és Halas…


Tengerszem tündére

Jókai Mór: A tengerszem tündére

Van a Székelyföldnek egy csendes, emberlaktalan völgye, hol semmi hang a vad madár kiáltásán s az örökké élő zuhatagon kívül nem zavarja a napvilágos éjfélt. Fejsze sohasem irtotta ezeket a roppant fákat, vadász sohasem hajszolta az otthonos vadakat itt. A messze-messze sejthető, nem is látható…


A leaotungi emberkék

Jókai Mór: A leaotungi emberkék

Csia Csingi császár tizenhét esztendős volt, amikor atyja halálával a nagy kínai birodalom trónjára lépett. Az a szokás Kínában, hogy a koronával együtt mindjárt feleséget is adnak az új császárnak, azt pedig az anyja, az özvegy császárné választja ki számára a birodalom háromszáz legszebb hajadona…



Jókai Mór: A koldus veréb

Egyszer a budai hegyek közé menve, valami pákosz siheder elém áll egy madárral, mégpedig verébbel, hogy vegyem meg. Olyan nagyon kérte, hogy vegyem meg, hiszen csak egy krajcár kell érte. Hogy lehetne egy verébért többet kérni egy krajcárnál? Nekem ugyan a világon akármire másra volt…