Demény Ottó: Kacsa Sári Kacsa úszik a patakban, kerek erdő alján. piros csőrén ragyog a nap, Vízgyöngy ül a tollán. Hová-hová Kacsa Sári? -Csak a parti sásig. azt hallottam a torzs között vadlencse virágzik. Hogyha igaz,megtalálom, szedek is belőle, Mert a lencse jó szerencse Megszépülök tőle.
Demény Ottó: Doktor bácsi Kérek egy kanalat, mondja szépen: ÁÁÁ, a lázmérőt bedugjuk a hóna alá. Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett. Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába, ha reggelig nem köhög, mehet óvodába
Benedek Elek: A kerek kő Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás-tengeren túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy szegény halászember. Ennek a szegény embernek nagyon sok gyermeke volt. Bizony, mikor volt kenyér az asztalfiában, mikor nem. Hiába kelt a szegény halász kakasszóval, hiába feküdt le késő éjjel, hiába hordozta…
Benedek Elek: A tökváros Volt egyszer egy szegény öregasszony. Amint egyszer ruhát mos a vízen, arra megy egy sereg iskolás gyerek. Odakiált az egyiknek: – Vesd fel a csebret a vállamra, te gyermek! De a pajkos fiú egyet gondolt, s a csebret keresztülvetette a vénasszony vállán. – No, te macskabéka gyermek – mondá az…
Benedek Elek: Hazug mese Két ember útnak indult egy órában s egy percben: az egyik indult keletről, s ment nyugatnak; a másik indult nyugatról, s keletnek tartott. No, már azt is megmondom, hogy az egyik Brassóból indult, a Cenk tövéből, a másik meg Pest mellől, a Rákos mezejéről. A Királyhágónak a tetős tetején találkoztak….
Hans Christian Andersen: Mindent a maga helyére! Száz esztendőnél is régebben esett meg, amit most elmondok. Túl az erdőn, a nagy tó partján egy régi udvarház merengett, amit kastélynak tiszteltek a környékbeliek; sáncárkait fölverte a perje meg a sás. A kapujához vezető híd mellett öreg fűzfa borult a zizegő sás fölé. Lentről, a mélyút felől, vadászkürtök rivalgása…
Hans Christian Andersen: A béka Mély volt a kút, hosszú a kötél, s nehezen forgott a kerék, ha egy-egy teli vödör vizet fölhúztak a kútkáváig. Olyan mély volt a kút, hogy a nap se láthatta meg benne fényes arcát, csak sugarai értek le egy darabig a kútgödörbe, s ameddig leértek, füvet sarjasztottak a nedves kövek…
Benedek Elek: A deszkavári királyfi Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király s annak egy szép kis fiacskája, akit Dánielnek hívtak. A királynak egyszer háborúba kellett menni, s a kicsi Dánielt az udvarmester gondjára bízta, mert a királyné nem élt, éppen azon az éjen halt meg, amikor Dániel született. De, hogy szavamat össze…
Hans Christian Andersen: Dán Holger Van Dániában egy öreg várkastély, Kronborg vára. Ott magaslik az Öresund partján, ahol naponta százával vitorláznak el a nagy hajók – angol, orosz, porosz hajók -, és ágyúszóval köszöntik az ódon várkastélyt: – Bumm! – És Kronborg vára visszaköszön: – Bumm! – Mert az ágyúk így mondanak adjonistent meg fogadjistent…
Bátori Irén: A kiváncsi tehénke A kert hátsó végében, füves, virágos réten legelt a tehénke. Néha fecske cikázott fölötte, néha rigó fütyült a kerti fán. Békesség, nyugalom volt körülötte. Még a macska is szundikált a padlásfeljárónál, még a kutya is oldalára dűlve süttette magát a jó meleg napon. Egyszer csak füstszag csapta meg a tehénke…