Hans Andersen: Bodza-anyóka Volt egyszer egy kisfiú; aki egy nap megfázott: kiment az utcára, és átázott a cipője. Elég különös dolog volt, mert napok óta egy csepp eső sem esett. A kisfiút levetkőztette az édesanyja, ágyba fektette, s behozatta a teafőzőt, hogy egy csésze jó bodzateát főzzön neki, mert az jót tesz ilyenkor. Akkor…
Christian Andersen: Az ezüsthúszas Volt egyszer egy derék, jóravaló ezüsthúszas. Fényes ábrázattal került ki a pénzverőből, nagyot ugrott, és megpendült örömében – Most aztán rajta! Kilépek a nagyvilágba! Ki is lépett. Gyermek szorongatta meleg kis tenyerében, fösvény zsugorgatta nyirkos, hideg markában, öregember pörgette-forgatta, ifjú gurította nagy gyorsan tovább. Ezüstből verték a húszast, egészen kevés…
Hans Christian Andersen: A repülő láda Volt egyszer egy gazdag kereskedő; annyi volt a pénze, hogy egy egész főutcát, s még egy kisutcát is kirakhatott volna ezüstpénzzel, ha úgy tetszik neki. De nem tette ám, mert okosabbra használta a pénzét: ha egy rézpénzt kiadott, ezüstpénzt vett be helyette – ilyen ügyes kereskedő volt. Hanem egyszer ő…
Jean de la Fontaine: Tücsök és a hangya (Kosztolányi Dezső fordítása) A Tücsök dalolt egyre, bár izzott a nyár, úgy hogy mikor jött a komor tél, része gond volt és nyomor: még egy picinyke kis darab legye vagy férge sem maradt. Hát ment is a Hangyához át elpanaszolni nyomorát, és kérte, adjon néki kölcsön, zsákjába egy kis magot töltsön, új aratásig…
A bolondos legény (magyar népmese) Volt egyszer egy szegény ember, aki holta után három fiára egy bikát hagyott. A fiúk úgy egyeztek meg, hogy mind a hárman építenek egy-egy pajtát, s amelyikbe a bika belefut, azé legyen. No, építenek is: a két nagyobb olyan cifrát, hogy még a pap is ellakhatott volna benne, a harmadik…
A part alatt… A part alatt, a part alatt Három varjú kaszál, három varjú kaszál. Róka gyűjti, róka gyűjti, Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti. Bolha ugrik, bolha ugrik, Hányja a szekérre, hányja a szekérre. Mén a szekér, mén a szekér, Majd a malomba ér, majd a malomba ér. A malomba, a malomba…
Kányádi Sándor: Jön az ősz Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat s harapja, kurtítja a hosszú napokat.
Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt még a zuhogó záporok is respektálták. De leginkább azon búsul, hogy azok is elszeleltek, akik árnyas lombja között nyáron által csiviteltek. Se egy rigó, se…
Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom Mi kopog? Mi kopog? – Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog? – Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli.
Magyar Zoltán: A bolond falu (A herencsényi mesemondó) Ez a bolondos falu története. Ott olyan bolondos emberek laktak, hogy ollyant osztén a világon nem lehetett találni. No meg a bíró! Hát annak oszt párja nem vót. Hát egyik napon egy asszony elmegy a bíróhoz: -Jaj, bíró úr, lagzihó készülődünk, oszt só meg csak egy csepp van! Adjon má…