Csoóri Sándor: Faodú Du, doho, du, duhog a faodú, fönt az ágak közt ki jár? Macska-e vagy pinty-király? Du, doho, du. Ha pinty lenne, pintyegne, ha macska, dorombolna, borzas erdőt bűvölne sárgaságos álomra, du, doho, du. Vagy talán a szél, a szél? Világ csapzott vándora? vére som-vér, elcsöppent bámészkodó bokorra, du, doho, du….
Gyurkovics Tibor: A tanár úr notesza Balajthy bácsi helyettesített már fél éve. (A számtantanárnőnk beteg volt, az öreget nyugdíjból rendelték be.) Jól megvoltunk vele, az az igazság, csak nem tudtuk soha, hányasra feleltünk. Pedig nem állhattunk valami fényesen, akkoriban inkább horgászni jártunk, és a halakat számoltuk. Különösen Péter. Sokszor csak a táskáját dobta be az ablakon,…
Gyurkovics Tibor: A majomfa A nyár kiterjeszkedett, mint egy nagy ponyva. Alatta hancúroztunk mi, városi gyerekek a testvéreimmel. Megszabadultunk a ruháinktól, egy nadrágban ugráltunk a füvön a régi házban. A ház tetején napraforgó volt kiverve sárga vasból. A régi porolón kötelek csüngtek, mi azokon himbálóztunk, városi lányok. Szerettem azt a kertet. Elhanyagolt virágok szédelegtek…
Gárdonyi Géza: A szegény ember káposztája A határban naphosszat durrogott a puska. A gróféknál vadászatot rendeztek. Száz meg száz hajtó zavarta ki rejtekéből az aranytollú fácánokat, a jámbor nyuszikákat és mindenféle egyéb vadakat, hogy belekergessék a halál torkába. A menekülő vadak útját egy helyen széles folyó állotta el. A vízparton egyetlen csónak. A csónakon egy szegény…
Fésűs Éva: Szélfiúcska a Balatonon A városi szélfiúcska nagyon sok kéményfüstöt nyelt a télen, sőt még egy gyárkémény fekete kormát is beszippantotta. Mire jött a tavasz, köhögősen, bágyadtan ténfergett a vidám virágok között. — Nem jól van ez így! — mondta az édesanyja, aki egész nap a sétatéri fák haját fésülgette elküldelek nyaralni Nádi Szél…
Csukás István: Az igazmondó vakondok Lackó ment, ment, óvatosan lépkedett, a szemét is meresztgette, de nem látott senkit. Majd megállt, és halkan megszólalt: – Hó! Hahó! Van itt valaki? Egy bársonyos, szelíd, meleg hang válaszolt: – Van. – Jó napot kívánok! – köszönt Lackó a hang irányába. – Nem jó – mondta a bársonyos hang….
Mese az eltévedt kisverébről (angol mese) A fészekben kikeltek a tojások: öt kis verébfióka tátogott a mamája felé. A verébmama megetette, melengette a kicsinyeit, s mikor nagyobbra nőttek, repülni tanította őket. Az ötödik kisveréb bátrabb és ügyesebb volt, mint valamennyi testvérkéje. Egy napon repüléslecke közben olyan messzire szállt, hogy nem látta sem a mamáját, sem a…
Ela Peroci: Velem nem játszik senki A Kis utcában autó nem hajt, kerékpár is csak ritkán. Annál nagyobb a gyerekzsivaj. A fiúk fogócskáznak, fociznak, katonásdit játszanak, a lányok főzőcskéznek és babáznak. Csupa kertes házacska, az utcán játszó gyerekeket a kerítésen, ablakon át vigyázó anyai szemek figyelik. A gyerekek között a legkisebb Pötty, egy csöppnyi kislány. Reggelente…
A királykisasszony és a kertje (német mese) Volt egyszer egy szegény asszony. Volt három szép fia, szorgalmas, derék legények; de hiába igyekeztek, hiába dolgoztak látástól vakulásig, szegények maradtak, mint a templom egere. Bánkódott, búsúlt a szegény asszony, egyre csak sóhajtozott, bár jobb napokat látnának a fiai. Egyszer aztán elébe állt a legidősebb fiú: – Édesanyám, mossa ki…
Bodor Ádám: Gyermeknapon ltt a nyár, labda száll, pereg a bicikli, kiskanál nagypohár fagylaltból virít ki. Gyermeknap, csodanap, június elseje, ma minden cukorral, játékkal van tele. apuka, anyuka gyereke mind siet: ma csupa muzsika, lárma,fütty a liget.