Lázár Ervin: A nyúl mint tolmács

A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni. A mese kezdetén, tehát most, egyidőben a nem…


Szökevény szeplők

Lázár Ervin: Szökevény szeplők

Marci utálta a szeplőit. Ami azt illeti, volt is neki mit utálnia, mert hetvenhat szeplő virított az arcán. Pontosabban hetvenöt, mert egy – a hetvenhatodik – a füle cimpáján hivalkodott. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy ebben az utálkozásban Marcinak egyáltalán nem volt igaza….



Lázár Ervin: Mi ugrálsz hideg?

Egy szép, augusztusi napon nyitva maradt a Szaratov ajtaja. – Aha – mormogta odabent a Hideg -, most itt az alkalom! Féloldalasan kislisszant a résen. Megállt a konyha közepén, rettentő szemmel körülnézett. – Majd most megmutatom nektek! – sziszegte vészjóslóan. Kihúzta magát, behajlított karját vállmagasságba…



Lázár Ervin: Rácegresi és Pácegresi

Babó Titti találkozott egy öregemberrel. Az öregnek térdig ért a szakálla. Azt kérdezte: – Tudod-e, öcsém, ki vagyok? – Tudom bizony – mondta neki Babó Titti -, te vagy Ajahtan Kutarbani király. – Ejha! – csodálkozott az öreg, az ámulattól még a szakálla is megnyúlt…


Két reggel

Lázár Ervin: Két reggel

Egyszer két Reggel találkozott a Tejúton. – Jó reggelt, Reggel! – mondta az egyik, s megemelte halványkék fényekből szőtt kalapját. – Adjon isten! – mondta a másik barátságos, rubinpiros mosollyal. – Hova-hova? – kérdezte az első, és megigazította magán fénylő, drágaköves köpenyét. – A Földre….


Virágszemű

Lázár Ervin: Virágszemű

Abból már sok botrány származott, hogy valakinek szép szeme van. be ilyesféle perpatvarról, ami Varga Julcsa szeme miatt kerekedett, állítom, még a legöregebbek sem hallottak. Mert Varga Julcsát, ha netán nem tudná valaki, Virágszeműnek nevezik. Azért, mert gyönyörűséges kék szeme van. Nos hát ebből lett…


A nagyravágyó feketerigó

Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó

A feketerigó a ligetben élt. Sárga csőre volt, ragyogó cipőgombszeme – és persze fekete volt, mint a szurok. Azért is hívják feketerigónak. Nem tudom, ki hogy van ezzel a színnel. Nyilván van, akinek nem tetszik, mert hiszen a narancssárga sokkal vidámabb, a türkizkékről és a…


A hazudós egér

Lázár Ervin: A hazudós egér

Az Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral telt mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt. A kalapját akkor már kicsit félrecsapta, úgy látszik, többször is a mogyoróhéj fenekére nézett, de a csillagokról valóban csodálatos dolgokat tudott. “Honnan ismerheti ez a csillagokat? –…


A kék meg a sárga

Lázár Ervin: A kék meg a sárga

Egyszer két festékpötty – egy kék meg egy sárga – egymás mellé esett a papírra. Egészen közel, a szélük összeért. – Nem menne kicsit távolabb? – mondta ingerülten a Kék. – Menjen maga – válaszolta a Sárga –, s különben is, talán köszönne! Ezzel hátat…


A lyukas zokni

Lázár Ervin: A lyukas zokni

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk. Amolyan pöffeszkedő, cafrangos szegélyű. Bent laktak egy rozoga szekrény legrozogább fiókjának legalján. – Azért…