Farkas a róka a majom törvényszéke előtt

La Fontaine: Farkas és róka a majom törvényszéke előtt

Egy rókának sikerűle Egy tyúkot elberhelni. Ezt az álnok farkas tőle El akarná perelni. A majomhoz folyamodott, S hogy meglopták, panaszkodott. A rósz lelkiismeretű Elfajult gonosz életű Róka gyanúba vétetek És törvénybe idéztetek. Muki rá néz a rókára S bíróképet vesz magára. Irgalmatlanul vallatja, A…


Állatmese

Lázár Ervin: Állatmese

Éppen mély álomból ébredtem. Tudjátok, amikor az ember olyan kótyagos, azt se tudja, hogy reggel-e, este-e, Alsóküsmödön van-e, vagy Szekeresbogáncson. A világ már kezd összeállni a szemem előtt, bokrok, füvek, fák, az ég átdereng a levélrengetegen… de mi az a vörös ott. Hú, milyen vörös,…


Tízemeletes

Lázár Ervin: Ödönke és a tízemeletes

Ödönke házat épített. Tízemeletest. Összedőlt egyszer, újrakezdte; összedőlt kétszer, újrakezdte. Harmadszorra állt a ház. A földszint és rajta a tíz emelet. Ödönke boldogan dörzsölte a kezét. – Megnézem belülről is – mondta, és belépett a kapun a földszintre. – Szervusz, Földszint! – mondta. – Megnézném…


A fába szorult hernyó

Lázár Ervin: A fába szorult hernyó

Egyszer fába szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt keservesen. Szép hernyó volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme volt a hernyónak. De…


Hapci király

Lázár Ervin: Hapcikirály

– Én vagyok a legnagyobb király – kiáltotta Hapci király. – Te vagy a legnagyobb – zúgták az udvaroncok. – Nem félek semmitől – folytatta Hapci király. – Nem félsz semmitől – búgták az udvaroncok. – Csak a náthától – suttogta Hapci király. – Hess,…


Metrómese

Lázár Ervin: Metrómese

A metrószerelvény begördült a remízbe, hogy megérdemelt éjszakai nyugovóra térjen. A kocsik fáradtan nyújtózkodtak, ellazították rugóikat, egy-két álmos pillantás után a szemük is bekoppant. Csak a 336-os kocsi figyelt éberen, mintha a többórás gurulással még nem járt volna le a szolgálata. Ajtói lélegzet-visszafojtva várták, hogy…


A kislány, aki mindenkit szeretett

Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett

Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött. – Szép fekete hajam van – mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van. – Bizony szép – mondta…


A nagyapa meg a csillagok

Lázár Ervin: A nagyapa meg a csillagok

Nagyapa napközben olyan, mint minden más öregember. Azaz egészen mégsem olyan, mert fütyörészni szokott, és beszélget az almafáival. Kedveseket mondhat nekik, mert az almafák majdnem mindig mosolygósak. De hát ezt nem furcsállotta Babó Titti, mert ha egy kicsit odafigyelt, ő maga is tudott az almafákkal…


Mese-reggelre

Lázár Ervin: Mese – Reggelre

Hajnalodott. – Talpra, senkiháziak! Hasatokra süt a nap. Gyerünk dolgozni, vár a jó, frissítő munka, a csákány, az ásó, a lapát nyele, pattogjatok, álomszuszékok! – rikoltotta az Egyalvó. – Bizony, azonnal keljetek fel! Mit gondoltok, lustálkodásból is megéltek? – kiabált a Kétalvó. – Nosza, ki…



Lázár Ervin: A nyúl mint tolmács

A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt ebben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mesélni. A mese kezdetén, tehát most, egyidőben a nem…