A legkisebb cinke

Mester Györgyi: A legkisebb cinke

Picinke volt a legkisebb a madártestvérek között. Cinke mama már tojáskorában is nagyon óvta, mert attól félt, az apró tojás valamerre elgurul a fészekben, eltűnik a szeme elől, akkor pedig nem tudja a testével melengetni, és tán ki sem kel a fióka. Nyáron remekül elvoltak…


Benedek apó karácsonya

Scheel és Sibylle Jung: Benedek apó karácsonya

Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé igyekeztek, hogy a házaknál keressenek menedéket. Útközben az öreg erdei kápolna mellett…


Morten szentestéje

Johannes Vilhelm Jensen: Morten szentestéje

Ingvar Hansen udvarában sötétedett már, noha alig lehetett valamivel több, mint négy óra. A cselédlány gyapjúkendőt kötött a fejére, úgy hordta a vizet. A gazda előjött a darálószínből, megállt az ajtóban, mellényéről leszedegette a szalmát, aztán felvette kabátját, és az udvaron át bement a házba….


Széllel bélelt karácsony

Bakó Ágnes: Széllel bélelt karácsony

Úgy kezdődött az egész, hogy a Szél átfutott az erdőn. Megcibálta a fák koronáit – mert csudára szerette a fák koronáit megcibálni . s azzal már el is szelelt volna. De amíg átfutott a kopasz fák ezt mondták: –      Srrr!…Zrrrr!… A fenyők meg ezt mondták: –      Mit…


Szép karácsony, szép zöld fája

Móra Ferenc: Szép karácsony, szép zöld fája

Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri divatot kezdtek a városunkban, karácsonyfát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmi kis rongyost, aki a mennyei fenyőt felköszöntse. No, szegény…


Aranyvasárnap

Lénárth Mária: A gyertya fénye

Megnyúlik a gyertya lángja, fényt bocsájt a kisszobára. Nagyanyóka szépen, csendben ül a fényben elmerengve. Nézi a gyertyának pislákoló fényét, és egy szép gondolat járja át egész lényét. Készülődik a karácsonyra, unokáit veszi sorba. Boldog mosoly jelenik meg ajkán… Hazajönnek mindig karácsony táján. Együtt gyújtják…


A tölgyfa utolsó álma

Christian Andersen: A tölgyfa utolsó álma

Nem messze a tengerparttól, egy égig érő hegynek az oldalán, élt egy vén tölgyfa: éppen háromszázhatvanöt esztendő telt már el vén feje fölött. De ez a tengersok év csak annyi volt ennek a fának, mint nekünk, embereknek, háromszázhatvanöt nap. Mi nappal talpon vagyunk, éjjel meg…


A három királyok

Heinrich Heine: A három királyok napkeletről…

A három királyok napkeletről bezörgettek minden házba: „Melyik a betlehemi út, te kedves fiú, te lányka?” De nem tudta ifjú, és nem tudta vén, és tovább ballagtak hárman: egy csillagocskát követtek ők, mely tündöklött kedves-vidáman. És József háza fölött megállt, ott bementek, meghajoltak: a kisborjú…


A fenyőfák vándorútja

Vidor Miklós: Fenyőfák vándorútja

Ékes ködpára gomolygott, s mélységes csend ülte meg az erdőt. Mindent vastag hó borított. Dermedten roskadoztak a fák szikrázó fehér, prémes terhük alatt. Egyszerre csak suttogás támadt közöttük. – Valaki jár az erdőn! – adta tovább egyik a másiknak. S a magasabbak már azt is…


Karácsonyi ének

Emőd Tamás: Karácsonyi ének

Szánd meg Uram Isten A sírót, a kérõt, Adj egy karácsonyfát, Egy egekig érõ. Minden tûlevelét Rakd meg ezer jóval: Mazsolával, fánkkal, Mannával, dióval. Minden ágabogát Tetejesen rakd meg, A kalácsot, kolbászt, Sonkát se tagadd meg. Agass pár millió Öltönykét is rája, Meg vagy száz…