Élt egyszer egy öregember meg a felesége. Szegények, igen-igen szegények voltak, de annyira szegények, hogy már kenyerük sem volt, amit öreg korukra rágcsálhattak volna. Így hát kimentek az erdőbe, összegyűjtötték a tölgyek alól a makkot, és azt vitték haza, hogy megegyék. Amint eszegették-szopogatták a makkokat,…

Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Épp Márton napja volt, s hogy ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette, s vitte. – Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg…