A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt, rosszkedvűen ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé, az erdőbe. Így történt, hogy meglátta az út szélén, a porban virító…

Ha feldobom fehér, Ha leesik sárga. Nem dobom fel, nem esik le Készül a vásárba. Kihímezem előbb Szivárvány festékkel, Virágszirmot pingálok rá, Tavaszi ég kékkel. Jácintot, ibolyát, Csibét, piros szívet, Annak adom, aki érte a legtöbbet fizet. Nyúlanyó már kérte fényes rézkrajcárért, Csakhogy pénzért nem…

Egy csacska nyulacska éjszaka kiszaladt az erdei tisztásra, felnézett a fényes holdra és hangosan-hangosan rázendített: Hejehuja, mak-mak, hejehuja bikkmakk!   Meghallotta ezt a sündisznó és így szólt a nyuszi csemetéhez: – Nagyon bátran énekelsz, de mégis nem lenne jobb, ha hazamennél!? Még valakit megijesztesz vele!…

Kajlatapsi olyan lusta volt, mint az útszéli kő. Az sem mozdult, csak ha valaki odébb lökte. Kajlatapsi is naphosszat feküdt volna a zizegő vetés gyöngeszép árnyékában, ha szomszédai oldalba nem bökik: — Hé, Kajlatapsi, indulás! Megyünk répát egyelni! Kelletlenül tápászkodott fel, és beállt a sor…

Hol volt, hol nem, volt egy nyulacska Bundája szürke, négy lába fürge, két füle hosszú, kurta a farka. Volt neki egy csöpp csengője, azzal járt sétálni erdőre. Ha azt a csengőt megrázta, „csin-csin-csin” csengett az erdőn, csengett keresztbe, hosszába. Egyszer a nyulacska sétálgatott, s hát!…

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő szélén volt… Nem más, mint a húsvéti nyuszi háza. Olyan volt az egész, akár egy hímes tojás. Kerek az ablaka, kerek az ajtaja, még a kéménye is kereken pöfékelte a kerek füstöt. Történt egyszer, hogy a legkisebb nyúllány…

Azt mondta a kiscsibe az édesanyjának: – Anyám, süss nekem egy kalácsot! Beleegyezett tyúkanyó, csak arra kérte a lányát, hozna neki tűzre való forgácsot, amit az emberek eldobnak. Elment a hát a kiscsibe a szomszéd konyhájába, de alig kezdte fölcsipegetni a forgácsot, meglepte egy öreg…

Azért, amiért kicsi vagyok, Verset mondok, mint a nagyok. Mondókámat megtanultam, Locsolómat is elhoztam. Azért, mert én kicsi vagyok, Piros tojást én is kapok. Locsolómban kölni víz, öntöm minden nőre, Azért arra vigyázok, ne szédülj el tőle. Versemen a lányok nem csak nevetnek, locsolásért pénz…

Egy húsvét reggelen, nyuszimama így szólt fiacskájához: – Kisfiam! Segíts nekem, légy szíves! El kellene vinni egy tojást a Piros utcába, hogy piros tojás készüljön belőle. – Mindig én! – dohogott nyuszika, de azért engedelmesen elindult. Ment, mendegélt, aztán szökdécselt, aztán azt játszotta, hogy feldobja…

Három kis nyúl ül a réten. Mesebeli faluszélen. Előttük egy halom tojás, Húsvét táján ez így szokás. Festék is van jócskán, bőven, Fut az ecset tekergően. Tojáson a színes csíkok Olyan, mint a fürge gyíkok. Nyúlapó is megjön közbe, Leül köztük ott a földre. Nagy…