Hogyha nyár van hol a tél? Egész télen hol a nyár? Mikor nem fúj, hol a szél? És hogyha fúj, hova száll? Fényes délben hol a Hold? Sötét éjjel hol a Nap? Ha kimosták hol a folt? Ha nem habzik, hol a hab? Ha beszélnek,…

Volt egyszer egy macska, akit rettegtek mind az egerek. Büszke is volt a cirmos erejére, ügyességére, csupán egyvalami fájdította a szívét. Még pedig az, hogy gazdáitól semmiféle jutalmat nem kapott az egerek elleni vitézkedéséért. El is panaszolta fűnek-fának, hogy lám, a kutyának cifra nyakörv jutott,…

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, volt egy dölyfös uraság. Pohos teste vaskos, kerek, vaslába vert vasgyökeret, s düllesztette vashasát. És ez a vasuraság a mérlegen terpeszkedett, mert vassúly volt – ezerkilós legalább. Vasfején ült vaskalap, és a vaskalap alatt ily gondolat…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy játszótér, a játszótéren egy pad, a padon két játék baba. Az egyik szürke, kopott rongybaba volt, tintával rajzolt orra már egészen elmosódott, de fonallal kivarrt szempárja vidáman tekintett a világba. A másik baba büszkén maga elé meredt,…

Fent a tündértiszta légben, fent a légben, fent a kékben, lebbenve a szelek szárnyán, tündökölve, mint szivárvány, forgó táncuk ott kerengték a hófehér hópehelykék. Mindannyian habfehérek, de köztük is a legfehérebb a pirinyó Pehelyke volt, mint egy pici kobold. Lebbenő volt könnyű tánca, csengettyű a…

Hol volt, hol nem volt, valaha régen, régi időkben volt egyszer egy szántóföld. Szántóföld szélén, ároknak partján tengődött egy szál haloványkék pipacs. Úgy ám, haloványkék! Mert akkoriban, réges-régen, az az első szál pipacs, amely kidugta fejét a földből, haloványkék szirmokat tárt a nap felé, tán…

Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis – csak volt egy kisfiú, úgy hívták, hogy Jankó. Ez a Jankó egészen kicsi kisfiú volt, apró volt mindene: az orra, a füle, a szája, a kisujja, de a legapróbb mégiscsak a tündérkéje volt, olyan icurka-picurka, hogy…

Volt egyszer egy rózsakert. Közepén, a díszhelyen virult a legeslegszebb rózsatő. Minden vesszeje .van sima volt, mint a csiszolt üveg. Nemhogy tövis, de még egy icipicikécske sem akadt rajta. Testvérei, a többi rózsák, váltig mondogatták, hogy ez nem vezet jóra. De a legeslegszebb rózsatő csak…

Itt látható Füles, a csacsi, amint éppen világgá bujdosik. Ejnye csak! Még hogy világgá? Világgá bizony! Talán örömében? Inkább bánatában. A tekintete csupa szomorúság, a két lekonyuló füle csupa nyomorúság, a képe csupa kétségbeesés. Szegény Füles ugyan miért búbánatos? Hát csak azért, mert mindegyre gúnyolták,…

Az erdőből egy levelet hozott a posta reggel, egy száraz tölgyfa-levelet, néhány sor zöld szöveggel.   Az állt rajta, hogy eljött az ősz, a nyáridőnek vége, most már a néma télre vár az erdő és vidéke.   A mackó barlangjába bújt, elköltöztek a fecskék, a…