A tövisdisznó

Kolozsvári Grandpierre Emil: A tövisdisznó (magyar népmese)

Egyszer volt egy szegény ember meg egy szegény asszony. Szerették volna, hogy gyerekük legyen, de nem lett. Mikor már nagyon megöregedtek, búsan érezték magukat az üres házban. Gondolkodott az ember, aztán így szólt a feleségéhez: – Hallod-e, feleség? – Hallom hát. – Most elindulunk a…


A légy meg a bolha

Az égig érő fa

Illyés Gyula: Az égigérő fa (magyar népmese)

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, fölnyergeltem egy fakót, fölültem a hátára, és kiszaladtam az erdőbe. Jól ittam, jól ettem, a fakót a fejem alá tettem. Egyszer felébredtem, ellopták a fakót. Akkor megijedtem. Fölszaladtam egy hegyre, hegyről meg a fára. Úgy…


Bamba Bálint

Kolozsvári Grandpierre Emil: Bamba Bálint

Volt egyszer két öreg koldus. A két öreg koldusnak volt egy iszonyú erős, hatalmas fia. Úgy hívták a fiút, hogy Bamba Bálint. Felerészt azért hívták így, mert a neve Bálint volt, felerészt azért, mert bamba volt. Ha se Bálint, se bamba nem lett volna, Bamba…


Az örökség

Kolozsvári Grandpierre Emil: Az örökség

Volt egyszer, hol nem volt, volt egy vén király. Akkora időt élt meg ez a király, hogy magam sem tudom, mikor született. Csak élt, élt, mintha soha búcsút nem akarna venni a gyarló emberi élettől. De egy napon mégiscsak megbetegedett. Elterült hanyatt a halálos ágyán,…


Mackó-tréfa

Fésűs Éva: Mackó-tréfa

Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopog­tatásba, idejött felvidulni. — Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem…


Nem igaz

Kolozsvári Grandpierre Emil: Nem igaz

Egy ravasz legény beállított az urasághoz, hogy szívesen elszegődne inasul. Megtetszett a legény az uraságnak. – Mennyiért szegődnél el? – kérdezte az uraság. – Nem kérek én fizetséget se pénzben, sem egyébben, hanem hazugságra szerződnék – mondta a ravasz legény. – Hát ezt hogy érted?…


Hány lába van a lúdnak?

Kolozsvári Grandpierre Emil: Hány lába van a lúdnak?

Volt egyszer két vándorlegény. Az egyiket hívták Kancsalinak, a másikat Fancsalinak. Ez a két legény nagy útra indult télidőben, s egy pusztára tévedtek. Vándoroltak, vándoroltak, majd elvásott a lábuk, de emberre sehol sem leltek. A szemük pedig kopogott éhségükben. Mikor már-már összerogytak, megláttak egy házat….


Az átkozott pipöretyúk

Kolozsvári Grandpierre Emil: Az átkozott pipöretyúk

Volt a világon egy bögyös pipöretyúk. Más dolga nem akadt, a kerítés alatt kapargatott naphosszat, addig-addig, míg a kerítés megdőlt bánatában. Arra szállt a varjú, s elcsodálkozott: – Ugyan bizony mi baj ért, máskor ha erre jártam, talpon álltál, most meg a földön heversz. –…


A répa

Kolozsvári Grandpierre Emil: A répa

Egyszer volt egy egylábú ember. Elindult szerencsét próbálni. Amint az úton ment, egyszer csak meglátott egy óriási répát. Megfogta, hogy kihúzza, de sehogy sem bírta. Arra ment egy kétlábú ember. Kérdezi az egylábú embert: – Hát te mit csinálsz? Feleli, hogy a répát akarja kihúzni,…