Skip to content

Mészöly Miklós: Pipiske és a fűszál

    blank

    Láttatok már pipiskét?

    Olyan apróka madár, hogy akár a markotokban is elférne.

    Barna a háta, fehér foltos a szárnya. Kint lakik a réteken, bokrok alá rakja fészkét.

    Nagyon jókedvű madár. Ahogy felkel a nap, a pipiske is talpon van.

    Mint a nyíl, fölrepül a magasba, és ott dalolgat. Ha megunja, megint csak visszaszáll a mezőre.

    Egyszer éppen a mezőn csicserikélt.

    Meglátott egy fűszálat.

    -Nicsak, milyen nagy fűszál! Nagyobb, mint én! Mi lenne, kihúznám?

    S mindjárt belecsimpaszkodott, elkezdte húzni erősen.

    Odament a barázdabillegető és a tövisszúró gébics. Az egyik a farkát billegette, a másik a csőrét csattogtatta.

    -Mit csinálsz, pipiske? – kérdezték kíváncsian.

    -Kihúzom ezt a fűszálat!

    -Aztán mért húzod ki?

    -Azért, mert nagyobb nálam! – szólt hetykén a pipiske.

    A két madár összenézett, elnevették magukat.

    -Tudod mit, pipiske? Ha már kihúzod, húzd ki ezt a bokrot is, ez is nagyobb nálad.

    A pipiske bólogatott:

    -Bizony, azt is kirántom, csak előbb a fűszállal végzek.

    S húzta, húzta – míg csak el nem szakadt.

    Akkor egyszeribe hátrahömbölödött, és a fenekére csüccsent.

    Azt hiszitek mérges volt?

    Cseppet se.

    Talpra ugrott, s azt kiáltotta:

    -Én is így akartam!

    Aztán, mint a nyíl, fölrepült a magasba, és ott csicserikélt. Mikor megunta, visszaszállt a mezőre, és bebújt a bokor alá.

    Ha a bokrot is kihúzta volna, bizony nem tudom, most hol aludna.

    Pin It on Pinterest