A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga – a világot dolgokká széthabarja s míg zúg körötte az egy-örök áram, címkék…

Tavaszi zsongás melengeti lelkem. Nyíló virágokkal üzen a lelkemben. Kéklő messzeségben bárányfelhő lebben, nap sugara fénylik dermedő szívemben. Ébred az élet, lüktet ereimben, virágok serkennek szomorú lelkemben. Szebb lesz a világ, megnyugszik a lélek, ölelő kebleden újra szép az élet.

Napsugár szól: itt vagyok! Olvadnak a jégcsapok. Megtelik a Malomárok, kinyílnak a hóvirágok. Hóvirágok, ibolyák, mennyi kedves kis virág! Telik egy szép csokrocskára jó anyámnak – Nők napjára.

Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják Földi sorsunkba a mennyei rózsát, Szövik a szerelem hű kötelét. Rajtuk a báj szűzi fátyola lengve, S élteti szent kezük egyre A nemes érzelem tiszta tüzét. Szűkek a vad férfivérnek A valóság gátjai, Lelke csak a szenvedélyek Tengerére…

Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük. Ki mindent Megtesz értünk, a nő, Dajkál, ápol, És felnevel ő. Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családot Összetartja. Szépséges nők, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nőnapot.

Reggel a nap felkelt, mosolyogva ébredt, azt suttogta nekem, köszöntselek téged! Nőnap alkalmából virágot is hoztam, két puszival együtt, át is adom nyomban!

Mostanában hangosabban zengenek a cinegék, nefelejcsszín köntösében tavaszt ígér már az ég. S bár a nap még gyéren hinti melengető sugarát, fehér bársony ünneplőbe öltözött a hóvirág. Kökörcsin is bontja szirmát, felébredt a tőzike … Érzik, tudják: itt a tavasz legkedvesebb ünnepe. S márciusnak ezen…

Tavaszodik, virág nyílik: hóvirág, ibolya. Összeszedtem, mit csak leltem, ebbe a kis csokorba. Tavaszodik, a hegyekről patakokba fut a hó. Soká éljen, édesanyám, S még száz évet nagyanyó!