Ahogyan a kisze ég, úgy tűnjön el minden jég! Csorduljon a jégcsap könnye, éltet adjon minden csöppje!​ Amikor a kisze lángol, fusson a fagy hét határról! Dőljön le az összes hófal, tavasz jöjjön minden jóval:​ gólyahírrel, napsugárral, szárnyaljon a víg madárdal, csattogjon a gólyakelep… szaladj…

Vidám legény a bohóc, piros haja csupa kóc, ide-lép, oda-lép, a zubbonya búzakék. Lengő inge pepita, lobog rajta pántlika, viháncol, nótázik, karikákkal mókázik. Csupa fintor, csupa folt, csupa masli, csupa gomb, csupa csengő, csupa szín, csupa csuda karmazsin.

Itt a farsang, eljött végre, Legyen már a télnek vége! Bújtasd tested maskarába, Szíved, lelked vidámságba! Ha a tavasz idepillant, El is indul azon nyomban, Havas tetők felderülnek, Napsugártól megszépülnek. Karneválban vidám nóta, Táncolunk a zeneszóra, Gondunk, bajunk elfeledjük, Milyen jó is most így együtt….

A medve nagyon unatkozott. Végül is elhatározta, hogy összehívja az állatokat egy kis mulatságra. Fel is kerekedett tüstént, s elment a farkashoz. – Azt gondoltam, farkas koma, jó lenne egy kis mulatságot rendezni, nagyon unalmas így az élet. – Nem bánom – felelte a farkas…

Bálba készült a zsiráf, haja, hajdinárom, legeslegszebb ő akart lenni mindenáron. Daliás a termete, csak a lába görbe, kedvetelten vigyorog bele a tükörbe: „Peregjen a sarkantyú, guruljon a tallér, nincs hetedhét faluban több ilyen gavallér!” Az állatkert lakóit sorba megigézi, fóka, medve, elefánt csodálkozva nézi….

Hej, elefánt, elefánt! A hasán egy lila pánt, füle mellé tűzött egy szép tulipánt. Erdőben, a tó partján táncmulatság készül ám! Oda tart az elefánt, ezért olyan elegáns. Kilenc mókus sepreget, tisztítják a táncteret, a tó partját a kis nyuszik virágokkal díszítik. Maki majom cimbalmos,…

– Itt a farsang, áll a bál, …áll a bál, áll a bál! – dúdolta Medvecukor századszorra. Mert sajnos a bál tényleg állt a farsangi készülődés körül. Medvecukor már legalább egy hete másra sem tudott gondolni. – Miért is kell farsangolni? – dörmögött magában Medvecukor…

Fánkom, fánkom, szalagos fánkom, de jólesik tégedet látnom! Hát még, hogyha illatod érzem, bolondulok érted egészen! Szép vagy, jó vagy, ó, de szeretlek- éppen ezért menten megeszlek!

Új sálat vett magának a természet, Hófehéret, nem pirosat, s nem kéket. Fehér lett a kabátja, a ruhája, Így indult el a tavaszi nagy bálba. Oda is ért épp tizenkét órára, Sütött a nap melegen az orrára. Hóruháját nyomban le is vetette, Virágdíszes szoknyát vett…

A katolikus egyházi kalendárium szerint a farsang ünnepe vízkereszt és hamvazószerda közé esik, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik. A párválasztás mellett a farsang lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza: a névtelenség, az „arctalanság” biztosít mindenki…