Csir ide, csur oda, Kuckó városában élt egyszer egy gyönyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevetett soha. Kuckó városának ő volt a királykisasszonya.Három szolga leste parancsát a szépséges…

Kicsi fecském, csöpp fiókám, hunyd le szemed, hunyd le már! Szárnyad alá dugd be fejed. Alszik a méh s kis bogár. Alszanak a szelíd őzek, s a nyulak sem kergetőznek. Kicsi fecském, csöpp fiókám, aludj el, mert a bagoly ideszáll, s nem-alvóknak a fülébe kuvikol!…

Túl a rónán van egy nagy erdő. Abban él két mókus. Az egyik neve: Ugri. A másik neve: Bugri. Ezek a mókusok édestestvérek volnának. Csakhogy mi történt? Mikor az apjuk, az öreg mókus meghalt, a temetés után Ugri beült az odúba , és így szólt:…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy játszótér, a játszótéren egy pad, a padon két játék baba. Az egyik szürke, kopott rongybaba volt, tintával rajzolt orra már egészen elmosódott, de fonallal kivarrt szempárja vidáman tekintett a világba. A másik baba büszkén maga elé meredt,…

Fent a tündértiszta légben, fent a légben, fent a kékben, lebbenve a szelek szárnyán, tündökölve, mint szivárvány, forgó táncuk ott kerengték a hófehér hópehelykék. Mindannyian habfehérek, de köztük is a legfehérebb a pirinyó Pehelyke volt, mint egy pici kobold. Lebbenő volt könnyű tánca, csengettyű a…

Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, hol a kecskét rézpatkóba verik, hogy el ne botorkázzék, volt egy királyfi. Ezt a királyfit kurta pórázon tartotta felséges apja. Az asztal végébe ültette, s ha kétszer vett a tálból, mindjárt rámorrant. – Nem azért vagy…

Egyszer egy gazdag ember házánál nagy dínomdánom volt, s meghívott erre két híres hazugot is. Nosza, amint asztalhoz telepedtek, megeredt a hazudozás. – Hiszen, amit eddig hallottatok – mondta az egyik hazug -, az mind semmi, most jő csak az igazi. Hát tegnap is vendégségben…

Gyorsan siklott a kis fehér hajó a Dunán, az oldalára Hapci törpét festet­ték teljes törpenagyságában. A fodros hullámok folyvást locsogtak, mint­ha Hapcival beszélgetnének, miközben simogatták hosszú szakállát. Ő meg boldogan hagyta, hogy a játékos hullámok piros sipkája hegyéről bukfen­cezzenek vissza a vízbe. Pityu a nyitott…

Volt egyszer egy szegény favágó ember. De ez aztán csakugyan szegény volt: a bőre is a csontján száradt a rettenetes sok éhezéstől. Hát még a gyermekei! Ezeknek már zörgött is a csontocskájuk, s minden kis széllebbentésre lefordultak a lábukról. Búsult a szegény favágó, a szíve…

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl volt egy ember. Annak az embernek volt egy kocája, egy berbécse meg egy lova. De nem becsülte meg őket, enniük is alig adott. Tavaszra úgy elhitványkodott a három nyomorult pára, hogy zörgött a csontjuk, lötyögött a bőrük….