Tanár úr notesze

Gyurkovics Tibor: A tanár úr notesza

Balajthy bácsi helyettesített már fél éve. (A számtantanárnőnk beteg volt, az öreget nyugdíjból rendelték be.) Jól megvoltunk vele, az az igazság, csak nem tudtuk soha, hányasra feleltünk. Pedig nem állhattunk valami fényesen, akkoriban inkább horgászni jártunk, és a halakat számoltuk. Különösen Péter. Sokszor csak a…


A szegény ember káposztája

Gárdonyi Géza: A szegény ember káposztája

A határban naphosszat durrogott a puska. A gróféknál vadászatot rendeztek. Száz meg száz hajtó zavarta ki rejtekéből az aranytollú fácánokat, a jámbor nyuszikákat és mindenféle egyéb vadakat, hogy belekergessék a halál torkába. A menekülő vadak útját egy helyen széles folyó állotta el. A vízparton egyetlen…


Az igazmondó vakondok

Csukás István: Az igazmondó vakondok

Lackó ment, ment, óvatosan lépkedett, a szemét is meresztgette, de nem látott senkit. Majd megállt, és halkan megszólalt: – Hó! Hahó! Van itt valaki? Egy bársonyos, szelíd, meleg hang válaszolt: – Van. – Jó napot kívánok! – köszönt Lackó a hang irányába. – Nem jó…


A farkastanya

Arany László: A farkastanya

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás. Ez a tojás megindult világra. Görgött, görgött, egyszer előtalált egy rucát. Azt kérdi tőle a ruca: – Hová mégy, tojás koma? – Megyek világra. – Én is megyek, menjünk együtt. Mennek,…


Rikiki világra jön mese

Gyurkovics Tibor: Rikiki világra jön

Rikiki volt a legkisebb lény a világon. Hogy is mondjam? Ekkora, így, várj csak, lerajzolom. Ilyen kicsi volt a szeme, nem. Nem jól van. Az orra. Á! Letörlöm inkább, nem tudod elképzelni, nem is ilyen volt. A füle, a keze, a szíve meg ekkora volt….


A mi gólyánk

Gárdonyi Géza: A mi gólyánk

Egy nyári napon a hűs tornácon uzsonnáztunk, mikor apám egyszer csak fölmutatott a levegőbe és így szólt: – Ni, a gólya! Egy gólya jött szokatlanul nehéz repüléssel. Egyszer csak leereszti a szárnyát és lebukik az eperfánkra. Az ágak megtöredeztek alatta és az udvarra hullt. Csaknem…


Télkergető hóvirág

Fésűs Éva: A télkergető hóvirág

Amikor a tél megérkezett, erdőn-mezőn dermesztő lett a csend. Mindenki behúzódott előle, ki odúba, ki kuckóba. Ez a tél nagyon goromba legény volt, befagyasztotta a vizeket, hóbatyuját jól kirázat, aztán ráérősen végigdőlt a kopár lankákon, és akkorát fújt, hogy a gyengébb madarak lefordultak a faágról….


Gedeon Maci

Bakay Dóra: Gedeon Maci

Íme, Gedeon, a medve, Hej, de virágos a kedve! Pedig beköszöntött a tél, mosómaci arról mesél: „Ilyen tájban minden mackót hazavárnak. Hol a kuckód?” „Játék közben eltévedtem, Nem tudom, merre kell mennem.” „Mondd, az eszed hová tetted? Fagy csípi majd a füledet!” Nyuszi, Őzi megsajnálja:…


A kis ködmön

Arany László: A kis ködmön

Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember, annak volt egy felesége meg egy leánya. Egyszer odament egy szép fiatal legény másodmagával háztűznézni. Mindjárt kínálták őket tyúkkal, kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát a pincébe. Lement a leány, elkezdte vigyázni, hogy…


A csodatrombita

Tordon Ákos: A csodatrombita

Volt egyszer egy öreg fal. Az öreg falban rozsdás szeg. A rozsdás szegen trombita. A trombitán százesztendős pókháló. Bizony arról a trombitáról réges-rég megfeledkeztek. Senki nem fújta meg. Pedig annak a trombitának minden egyes szavára száz huszár nyargal elő a semmiből, s teljesíti a parancsát…