Kajlatapsi olyan lusta volt, mint az útszéli kő. Az sem mozdult, csak ha valaki odébb lökte. Kajlatapsi is naphosszat feküdt volna a zizegő vetés gyöngeszép árnyékában, ha szomszédai oldalba nem bökik: — Hé, Kajlatapsi, indulás! Megyünk répát egyelni! Kelletlenül tápászkodott fel, és beállt a sor…

Hol volt, hol nem volt, valaha régen, régi időkben volt egyszer egy szántóföld. Szántóföld szélén, ároknak partján tengődött egy szál haloványkék pipacs. Úgy ám, haloványkék! Mert akkoriban, réges-régen, az az első szál pipacs, amely kidugta fejét a földből, haloványkék szirmokat tárt a nap felé, tán…

Zizegtek az erdőszéli fűszálak. Bokrok hajladoztak a gyenge szélben. Élénken csevegtek egymással a fecskék. – Ui, ui – visított fel valaki a sűrűben. A madarak riadtan elhallgattak. – Nem akarok elmenni sehova! – kiabálta a vadmalac. – Ó, ó, malackám! – nyugtatta a mamája. –…

Egy madárka megszomjazott. Közel volt a kút, hát odarepült. Gondol­ta, kér a vödörtől egy kis vizet. A vödör éppen vízzel telten pihent a kút szélén.Méltóságosan és komolyan nézte a napsugarakat, melyek a vizén tán­coltak, és pajkosan lemerültek a fenekére. – Kérlek, vödör, engedd meg, hogy…

Volt egyszer a magyaroknak egy derék királyuk, úgy hívták, hogy József császár. „Kalapos király”-nak is csúfolták, mert sose koronáztatta meg magát. Azt akarta, hogy a magyarok németekké legyenek. Hiába, német volt szegény. Az is igaz, hogyha magyar ember kerülne a trónra, ez meg azt szeretné,…

A tatárjárás idejében élt Gyergyóban egy Bákainé nevű székely asszony, aki messze földön híres volt a táltosságáról. Égiháborút, jégesőt, földindulást, minden nagy veszedelmet megjövendölt előre. Egyszer, egy vasárnap, mikor a népek jöttek ki a templomból, azt mondja Bákainé: – Atyafiak, valamit mondanék, ha meghallgatnátok. Úgy…

Macskát veszek, macskát adok, macskapéci lakos vagyok. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Van szelíd és van vad is, egerésző bajnok is. Tíz az ára, húsz az ára, ne költsetek vasmacskára. Egy vak tehén százszor annyi, holott nem tud dorombolni. Tíz az…

Egy decemberi hajnalon, Peti kinéz az ablakon. Anya nézd! Fázott az udvar, Betakarózott fehér takaróval. Anya nézi, ez bizony hó. Elámul Peti, hát nem takaró? Takaró az kincsem, hóból való. Peti nem érti, hogy lehet hó a takaró. Mondd anya, milyen a hótakaró? Fehér, hideg…

Mikor én olyan suhanc gyerek voltam, egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek az erdőre fáért. Befogom a két ökröt, elindulok az erdőre. Csak megyek, csak megyek az ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt a fél csizmám, mezítláb…

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, túl a nagy üveghegyeken, a korpa kazalon innen, messze, messze, messzire, éppen mint a csűr ide, volt a világon egy nagyon gazdag mészáros s annak volt egy fia. Azt mondja egyszer az öreg…