Cirmi nagy kalandja

Pálmai Miklós: Cirmi nagy kalandja

Volt egyszer egy udvar valaha valahol, Ott történt az eset, melyről e mese szól. Élt ott egy kiscica, Cirmi volt a neve. Anyja az udvarban gyakran sétált vele. Tanítgatta, s Cirmi sok-sok újat látott, Kíváncsin fedezte fel a nagyvilágot. Ámde mihez támadt kedve egy szép…


Állatmese

Lázár Ervin: Állatmese

Éppen mély álomból ébredtem. Tudjátok, amikor az ember olyan kótyagos, azt se tudja, hogy reggel-e, este-e, Alsóküsmödön van-e, vagy Szekeresbogáncson. A világ már kezd összeállni a szemem előtt, bokrok, füvek, fák, az ég átdereng a levélrengetegen… de mi az a vörös ott. Hú, milyen vörös,…


Morzsi kutya barátai

Morzsi kutya és barátai

Morzsi kutya békésen szundikált az udvaron, és egy óriási velős csontról álmodott. Éppen kitátotta a száját, hogy bekapja a csontot, amikor Zümi, a méhecske, odarepült az orrára. A kiskutya egy nagyot csapott a mancsával, a méhecske elrepült, ő pedig felébredt. – Zümi megette a velős…


Május

Radnóti Miklós: Május

Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek.


A mécske

Garay János: A méhecske

Mihelyt jókor reggel felszikkadt a harmat, a méhecske többé nem ismer nyugalmat. Repdes ide, s tova, virágról virágra, majd a ligetbe száll, majd a rónaságra. Megnéz figyelmesen minden virágkelyhet, s örül, ha egy kis mézrevalót lelhet. Nem csügged, ha kevés méz van egy virágban “Sok…


A két kövér barát

Nagy Zoltán, Nagy Ilona: A két kövér barát

Élt két kövér barát. Csak a hasuk vót a mindenik, azér éltek-haltak. Vettek egy kocsit, hogy avval mennek kéregetnyi, hogy többet ehessenek. Húzta a két kövér barát a kocsit. Kéregettek, hogy Isten nevibe adjonak. A sok falusi meg hordta nekik a szalonnát, tepertőt, kolbászt. Annyi…



Benet úr és Mátyás diák

Szegény háromszéki nemes ember volt Benet úr, Bereczken éldegélt rozogó házikóban, egymagában. Amilyen szegény volt, éppen olyan jó volt a szive. A nálánál is szegényebbel utolsó falatját is kész volt megosztani. Történt egy este, hogy amint egymagában üldögélt s visszagondolt a réges-régi jó időkre, amikor…


Tízemeletes

Lázár Ervin: Ödönke és a tízemeletes

Ödönke házat épített. Tízemeletest. Összedőlt egyszer, újrakezdte; összedőlt kétszer, újrakezdte. Harmadszorra állt a ház. A földszint és rajta a tíz emelet. Ödönke boldogan dörzsölte a kezét. – Megnézem belülről is – mondta, és belépett a kapun a földszintre. – Szervusz, Földszint! – mondta. – Megnézném…


A fába szorult hernyó

Lázár Ervin: A fába szorult hernyó

Egyszer fába szorult egy hernyó. Jó magas fa legfelső ágába. És jajgatott, jajongott, sírt keservesen. Szép hernyó volt. Piros vonalakkal meg kékekkel csíkozott. És természetesen sárgákkal is. A szeme, mint két rubin. Vagy három rubin, mert nem tudom pontosan, hány szeme volt a hernyónak. De…


Hapci király

Lázár Ervin: Hapcikirály

– Én vagyok a legnagyobb király – kiáltotta Hapci király. – Te vagy a legnagyobb – zúgták az udvaroncok. – Nem félek semmitől – folytatta Hapci király. – Nem félsz semmitől – búgták az udvaroncok. – Csak a náthától – suttogta Hapci király. – Hess,…