Skip to content

Mészöly Miklós: Kerekecske-dombocska

    Nyuszi mese

    Nézd csak, itt a tenyerem! Nincsen benne semmi sem.

    Ha kinyitom – akkor sincs, ha becsukom – akkor sincs.

    De most mutasd: hol a tiéd?

    Most majd én nézek a tenyeredbe!

    Meglátom, mi búvik benne …

    Ó, hát itt sok minden van! Van egy kis házacska, házacska mellett kertecske, kertecskében kutacska, abból iszik egy nyulacska.

    Jót ivott a nyulacska.

    Nézi a nyúl, nézegeti: de szép ez a házacska! Hogy lehetne bemenni? Házacskában aludni?

    Körbejárja, kerülgeti – de az ajtót csak nem leli.

    Itt sincs ajtó, ott sincs ajtó, hopp! – de itt egy kicsi ablak!

    Odamegy az ablakhoz, kapirgálja, kopogtatja – aztán bátran bezörget.

    Ám a házból egy mérges hang azt kiáltja:

    – Kuvik! Kuvik! Ki jár itt? Zöld a szemem, világít!

    Megijedt a nyulacska.

    Ide szalad, oda fut, de előbbre mégse jut.

    Kerekecske-dombocska – itt szalad a nyulacska!

    Erre megyen, itt megáll, itt egy körutat csinál.

    Erre-erre- zöld mezőre, jó forrásra, legelőre.

    Ide ugrik, oda ugrik – itt elbújik, ott felbukik,

    Bokor alatt megbúvik!

    Búvik, búvik, furakodik!

    Ott nem látja meg a kuvik, aki kicsi házában lakik …

    Kuvik, kuvik – vik-vik-vik!

    Pin It on Pinterest