Volt Julis néninek egy nagy, fekete macskája — a Circi. De volt a házban egy árva egerecske is — a Cinci.
Hát ez a Circi macska — csudák csudája — sose bántotta a Cinci egeret. Már csak azért sem, mert jobban szerette a tejet, azt meg kapott eleget.
Egyszer, amint éppen lefetyelte az édes fejecskét, látja ám, hogy a tányér túlsó szélén ott torkoskodik Cinci egér is
Mérgesen rászólt:
— Hallod-e, Cinci, ne bántsd a tejemet, mert leharapom a farkadat!
Megijedt az egér — úgy megijedt, hogy menten beszaladt a lyukba.
Circi meg tovább lakmározott. Egyet nyalintott jobbról, egyet nyalintott balról. Nagyon ízlett neki a tejecske.
Cinci pedig ott lapult, kucorgott a lyukban és majd el- epedt a szomjúságtól.
— Kibújjak, ne bújjak? Kibújjak, ne bújjak? — így tanakodott. Aztán mégiscsak előmerészkedett. Amikor látta, hogy Circi nem néz oda, egy szempillantás alatt ott termett a tányér szélinél.
De haj, ott termett Circi macska is és egyszeribe leharapta Cinci egér farkát…
Sírt-rítt a kisegér, keservesen rimánkodott:
— Csak most az egyszer add vissza a farkincámat…
De Circi nem adta.
— Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom!
És Cinci szaladt a tehénhez.
— Tehén, adj nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
— Adok én, adok én, de előbb hozz füvet a zöld rétről! — mondta a tehén.
Cinci rohant a rétre.
— Zöld rét, adj füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
— Adok én, adok én, de előbb kérj esőt a felhőtől — mondotta a zöld rét.
Cinci mindjárt könyörögni kezdett:
— Felhő, adj a rétnek esőt, zöld rét ad füvet, füvet viszem tehénnek, tehén ad nekem tejet, tejet viszem cicának, cica visszaadja farkincámat.
A felhő lepislantott a magasból, megsajnálta az egeret, s szépen meglocsolta a zöld rétet.
Akkor egyszeriben minden jóra fordult.
Rét adott füvet — Cinci vitte a tehénnek.
Tehén adott tejet — azt meg vitte a macskának.
És Circi-macska azon nyomban visszaadta a kunkori farkincát!
Az egér pedig tudjátok-e, mit tett?
Elszaladt a patikába! Kapott is olyan kenőcsöt, amitől úgy odanőtt a farka, mintha sose harapta volna le a macska.