Skip to content

Mészöly Miklós: Vidám és szomorú

    Vidám és szomorú

    Nagy fekete fa a behavazott réten. Odaszáll egy madár, s fázik: csiii… csiii…
    De szomorú!
    Patak vize fölött kíváncsi leveles ág. A víz tükrében is leveles ág.
    Ez vidám dolog!
    Fúj a szél, vastag a por. Ősz van. Egy kisbárány béget, nem tudja, hol van.
    De szomorú!
    Peng a fagy, és szikrázik a hó. Az udvaron két csikó harapja a havat, s prüszköl.
    Ez vidám dolog!
    Hogy mennék a folyón túlra! Ott vár édesanyám. Víz elvitte a hidat, nincs csónak, evező.
    De szomorú!
    Mogorva kerítés, a közepén ökölnyi lyuk. Kiskutya dugja ki a fejét, piros a nyelve.
    Ez vidám dolog!
    Állj meg, vonat! Mozdony, adj egy marék szikrát! Nem hallja, továbbfut.
    De szomorú!
    Csupa piros petty a ruhám. Csupa piros petty a cseresznye.
    Ez vidám dolog!
    ,,Hallod, anyu, gyönyörűt álmodom!” — s mire elmondanám, már nem jut eszembe.
    De szomorú!
    Vizet loccsintottam, rátűzött a nap. Úgy csillogott, mint az ezüstló farka.
    Ez vidám dolog!
    Kiszáradt a tó, csupa ránc, repedés. Hátára esett egy bogár, s nem tud megfordulni.
    De szomorú!
    Zöld mezőben két peckes gólya jár. Nagy víz partján két pucér gyerek ül.
    Ez vidám dolog!
    Ismeritek Lupityinkót? Gyűszűben alszik, s fázik, cérnaszállal takarózik.
    De szomorú!
    Vetve az ágy. Puha a párna. Még Lupityinkó is elfér itt mellettem.
    Ez nem szomorú!

    Pin It on Pinterest