Devecsery László: Katica Kata

Devecsery László: Katica Kata

Katica Kata a ribizli egyik levelén lakott. A felső ág negyedik levelét szerette a legjobban. Napsütésben –ha nem volt semmi dolga – mindig ott napozott. Amikor esett az eső, a levél aljára húzódott. Hárman voltak testvérek: Kata, Évi és Lali. Kata volt a legidősebb, s…

Ki segít a nyuszinak?

Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?

Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni… Ebben a pillanatban kopogtattak. –Tessék belépni! Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal…

Cinegekarácson

Devecsery László: Cinegekarácsony

A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos karácsonyfájuk. — Majd odarepülünk az ablakokhoz ― és…

Segítség ,sok a hó!

Devecsery László: Segítség, sok a hó!

A Mikulás már aludt. Reggel korán kellett indulnia, hogy minden kedves kis barátjához eljusson. A szánkó telis-tele ajándékokkal. Örülnek majd a gyerekek! Talán még álmában is erre gondolt. Igazán szépet álmodott. Mindenütt mosolygó, kacagó gyerekeket látott, akik énekeltek, táncoltak és verset mondtak. Jókedvűen pillantott mindegyikükre,…

A sárgarigó fészke

Devecsery László: A sárgarigó fészke

Sárga ruha, szürke mellény, farka tollán csillan a fény. Szálldos, röppen ágról ágra, felesége hazavárja, hogy a villás ág hegyére fészek legyen már estére! Építgetik, kötögetik, és szálanként fel is teszik: puha tollal bélelgetik. Elpihennek nemsokára, alszanak is hamarjába’. Álmaikban négy fióka: együtt szól a…

Nyári este
Bársonyka

Devecsery László: Bársonyka

Reggel volt, épp’ reggeliztem, a cicámra nem figyeltem. Kicsi, s pajkos még őkelme: bele is ült a zsebembe. Onnan nézte, mit csinálok: eszem, iszom, majd felállok, a fürdőbe besétálok, fogmosásnak nekilátok… Fogmosáshoz semmi kedve, nem is maradt a zsebembe’! Fürgén ugrott, odébb szaladt, el is…

Dani különös ötlete

Devecsery László: Dani különös ötlete

Reggel jót nevettünk magunkon — és egymáson.  Olyanok voltunk, akár az óvodás bohócok, pedig mi nem is tettünk piros orrot magunkra.  Mégis pirult az orrunk.  Pirosra csípte a hideg.  Legközelebb nem hagyom magamat, visszacsípem, aztán majd meggondolja, hogy csipkedjen-e tovább… Amikor kinéztünk a csoportszoba ablakán,…