Katica Kata a ribizli egyik levelén lakott. A felső ág negyedik levelét szerette a legjobban. Napsütésben –ha nem volt semmi dolga – mindig ott napozott. Amikor esett az eső, a levél aljára húzódott. Hárman voltak testvérek: Kata, Évi és Lali. Kata volt a legidősebb, s…
Devecsery László versei, meséi
Devecsery László (1949- )József-Attila díjas magyar író, költő, rendező, tanár. 1974-ben végzett a Szombathelyi Tanítóképző Intézetben könyvtár-népművelés szakot. Művelődési ház igazgatóként, majd könyvtárosként dolgozott. 1981-től foglalkozik oktatással és Buratino Gyerekszínház rendezőjeként tevékenykedik. Az 1990-es évektől sorra jelennek meg gyermek kötetei, mindemellett színházi gyermek darabjai is kiemelkedőek. 2009-től a szombathelyi Weöres Sándor Színház rendezőjeként dolgozik.
Devecsery László: Ki segít a nyuszinak?
Közeleg a húsvét, s én éppen most törtem el a kezemet! – sóhajtott a nyuszi – Hogyan fogok én így hímes tojásokat festeni… Ebben a pillanatban kopogtattak. –Tessék belépni! Egy kisfiú és egy kislány volt a látogató. Julcsi és Máté: mindketten óvodások, s már napokkal…
Devecsery László: Cinegekarácsony
A kis cinege szomorúan sírdogált az ágon. Odaröppent hozzá a mamája. ― Miért sírsz, kis cinegelányom? — Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor olyan rossz nekünk, madaraknak. Bezzeg jó az embereknek! Készülnek a karácsonyra, s lesz nekik csodálatos karácsonyfájuk. — Majd odarepülünk az ablakokhoz ― és…
Devecsery László: Segítség, sok a hó!
A Mikulás már aludt. Reggel korán kellett indulnia, hogy minden kedves kis barátjához eljusson. A szánkó telis-tele ajándékokkal. Örülnek majd a gyerekek!Talán még álmában is erre gondolt. Igazán szépet álmodott. Mindenütt mosolygó, kacagó gyerekeket látott, akik énekeltek, táncoltak és verset mondtak. Jókedvűen pillantott mindegyikükre, s…
Devecsery László: A sárgarigó fészke
Sárga ruha, szürke mellény, farka tollán csillan a fény. Szálldos, röppen ágról ágra, felesége hazavárja, hogy a villás ág hegyére fészek legyen már estére! Építgetik, kötögetik, és szálanként fel is teszik: puha tollal bélelgetik. Elpihennek nemsokára, alszanak is hamarjába’. Álmaikban négy fióka: együtt szól a…
Devecsery László: Nyári este
Minden muzsikál! Csodaszép, csodaszép! Ágak közt a fészek pelyhes menedék. Virágok kelyhében tündérek ülnek, s csendesen nékünk, nékünk hegedülnek.
Devecsery László: Bársonyka
Reggel volt, épp’ reggeliztem, a cicámra nem figyeltem. Kicsi, s pajkos még őkelme: bele is ült a zsebembe. Onnan nézte, mit csinálok: eszem, iszom, majd felállok, a fürdőbe besétálok, fogmosásnak nekilátok… Fogmosáshoz semmi kedve, nem is maradt a zsebembe’! Fürgén ugrott, odébb szaladt, el is…
Devecsery László: Dani különös ötlete
Reggel jót nevettünk magunkon — és egymáson. Olyanok voltunk, akár az óvodás bohócok, pedig mi nem is tettünk piros orrot magunkra. Mégis pirult az orrunk. Pirosra csípte a hideg. Legközelebb nem hagyom magamat, visszacsípem, aztán majd meggondolja, hogy csipkedjen-e tovább… Amikor kinéztünk a csoportszoba ablakán,…