Gárdonyi Géza: A szegény ember káposztája A határban naphosszat durrogott a puska. A gróféknál vadászatot rendeztek. Száz meg száz hajtó zavarta ki rejtekéből az aranytollú fácánokat, a jámbor nyuszikákat és mindenféle egyéb vadakat, hogy belekergessék a halál torkába. A menekülő vadak útját egy helyen széles folyó állotta el. A vízparton egyetlen…
Gárdonyi Géza: A mi gólyánk Egy nyári napon a hűs tornácon uzsonnáztunk, mikor apám egyszer csak fölmutatott a levegőbe és így szólt: – Ni, a gólya! Egy gólya jött szokatlanul nehéz repüléssel. Egyszer csak leereszti a szárnyát és lebukik az eperfánkra. Az ágak megtöredeztek alatta és az udvarra hullt. Csaknem…
Gárdonyi Géza: Mi újság, malac úrfiak? Szép tavaszi nap volt. Azt mondja az öreg disznó a cocáknak: – No, malac úrfiak, röf-röf, ma kisétálunk a mezőre, röf-röf. Azzal fölkerekedett az egész család, és kisétáltak a mezőre. tetszett a mező a malac úrfiaknak. – De jó itt lenni, ui-ui! – mondották. –…
Gárdonyi Géza: A pillangó Egy este arra gondoltam, hogy a jó Isten teremtései között nincs boldogabb, mint a pillangó. – De szeretnék pillangó lenni! – így szóltam magamban. – Ide-oda röpködnék egész nap: mikor megéhezem, virágmézet ennék. Inkább még azt is kiállanám, hogy előbb hernyó legyek! Hát lám, milyen…
Gárdonyi Géza: A kiskacsák Még javában tartott a tél, mikor Kácsa anyó ráült a tojásaira. Kilenc tojása volt összesen. Tudta azt Kácsa anyó, hogy abból kilenc kiskacsája lesz. Mikor a hó elment, Kácsa anyó fülelni kezdett a tojásokra. – No, melyitek él már? Amelyik él, zörgessen. Egyszer csak megkoppant…
Gárdonyi Géza: A nyuszi kalandja Az öregnyúlnak két fia volt. Mindig mondogatta nekik: – Vigyázzatok. Mellettem maradjatok. Én messziről megérzem a vadászt, aztán futhatunk, de ti még tapasztalatlanok vagytok, nem tudjátok, hogyan őrizkedjetek a vadásztól. Az aztán lepuffant. – Milyen az a vadász? – kérdezte az egyik kisnyúl. – Nagy…
Gárdonyi Géza: Muci Egy rókafiút kaptam ajándékba Kovács Gergely uramtól. A rókafiú csak akkora volt, mint valami macska. Kis macska. A szőre puha és finom, mint a selyem. A tekintete ártatlan. – Ezt a kis rókát megszelídítem – mondottam otthon –, úgy kísérget majd engem, mint a kutya….
Gárdonyi Géza: Könnyű így rajzolni (Nagyapó tréfái) Izzadt a Jancsi. A tanító úr meghagyta, hogy le kell rajzolni Magyarország folyóit. Hát Jancsi maga elé is tette a papirost meg a térképet, s olyan kacskaringós Tiszát rajzolt a papirosra, hogy nincs az a hal, amelyik el tudott volna benne igazodni a Dunáig. –…
Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap Volt nagyapónak egy sima szőrű, magas tetejű fekete kalapja. Sokszor meséltek róla. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud. Lám, nagyapó is milyen okos, mindenhez ért: tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfasípot farag, malmot csinál a papirosból, sőt azt…
Gárdonyi Géza: A kiskacsák Még javában tartott a tél, mikor Kácsa anyó ráült a tojásaira. Kilenc tojása volt összesen. Tudta azt Kácsa anyó, hogy abból kilenc kiskacsája lesz. Mikor a hó elment, Kácsa anyó fülelni kezdett a tojásokra. – No, melyitek él már? Amelyik él, zörgessen. Egyszer csak megkoppant…