Valami különös szomorúság borzong át a lelkemen. Nemcsak a lelkemen: minden fán, minden fűszálon, az egész tájon, még a felhőkön is. Ez a szomorúság az ősznek megérkezése. Kertemben már az őszirózsák fehér és lila virágai melengetik az arcukat a nap sugaraiban. A gesztenyefám napról napra…

A gesztenyefa levelei megsárgultak. Az őszirózsa haloványkék virágai ringadoznak a sóhajtozó szélben. A gólya is búcsút kelepel a kéményen, fölszáll a magasba és egy utolsó pillantást vet a hervadó mezőkre, berekre, útra kél. Egy napon aztán megszólal az iskola csengője: Gyerekek, gyerekek, Iskolába jöjjetek, Akár…

A határban naphosszat durrogott a puska. A gróféknál vadászatot rendeztek. Száz meg száz hajtó zavarta ki rejtekéből az aranytollú fácánokat, a jámbor nyuszikákat és mindenféle egyéb vadakat, hogy belekergessék a halál torkába. A menekülő vadak útját egy helyen széles folyó állotta el. A vízparton egyetlen…

Egy nyári napon a hűs tornácon uzsonnáztunk, mikor apám egyszer csak fölmutatott a levegőbe és így szólt: – Ni, a gólya! Egy gólya jött szokatlanul nehéz repüléssel. Egyszer csak leereszti a szárnyát és lebukik az eperfánkra. Az ágak megtöredeztek alatta és az udvarra hullt. Csaknem…

Szép tavaszi nap volt. Azt mondja az öreg disznó a cocáknak: – No, malac úrfiak, röf-röf, ma kisétálunk a mezőre, röf-röf. Azzal fölkerekedett az egész család, és kisétáltak a mezőre. tetszett a mező a malac úrfiaknak. – De jó itt lenni, ui-ui! – mondották. –…

Egy  este  arra  gondoltam,  hogy  a  jó  Isten  teremtései  között  nincs  boldogabb, mint a pillangó. – De  szeretnék pillangó  lenni! –  így  szóltam magamban. –  Ide-oda  röpködnék egész  nap:  mikor  megéhezem,  virágmézet  ennék.  Inkább  még  azt  is  kiállanám, hogy előbb hernyó legyek! Hát  lám, milyen…

Még javában tartott a tél, mikor Kácsa anyó ráült a tojásaira. Kilenc tojása volt összesen. Tudta azt Kácsa anyó, hogy abból kilenc kiskacsája lesz. Mikor a hó elment, Kácsa anyó fülelni kezdett a tojásokra. – No, melyitek él már? Amelyik él, zörgessen. Egyszer csak megkoppant…

Az öregnyúlnak két fia volt. Mindig mondogatta nekik: – Vigyázzatok. Mellettem maradjatok. Én messziről megérzem a vadászt, aztán futhatunk, de ti még tapasztalatlanok vagytok, nem tudjátok, hogyan őrizkedjetek a vadásztól. Az aztán lepuffant. – Milyen az a vadász? – kérdezte az egyik kisnyúl. – Nagy…