Talpas

Móra Ferenc: Talpas

Talpas mindig azt tartotta, hogy ő a legnagyobb úr a tanyán. Tyúk, macska, kismalac, mind eltakarodott az útjából, ha neki sétálhatnékja támadt az udvaron. A verebek rá nem mertek szállni a kerítésre, ha az ő haragos morgását hallották. Még a kakasnak is torkán akadt a…


Mi van a talicskán?

Móra Ferenc: Mi van a talicskán?

Nagyon öreg ember már nagyapó. Haja, bajusza, szemöldöke fehér, mint a hó, hanem a képe piros, a mozdulata fürge, a járása sebes. Ha kérdezik tőle, hogy ugyan mennyi idős már, akkor azt mondja rá: — Két hetes. Mikor aztán ezen nevetnek, akkor nagyapó is elmosolyodik….


A makk-vitéz

Móra Ferenc: A makk-vitéz

Virágszemű Lenke húgom sírva-ríva fogadott a minap, ahogy az ajtón beléptem. Három babapohár tele lett volna a könnyével, úgy hullott. – Mit siratsz, csöppikém? – kérdeztem tőle  – A kontyos babámat siratom – búgta-zokogta, mint valami kis gerlice.  – Ugyan mit siratsz rajta?  – Azt,…


Sündisznócska lovagol

Móra Ferenc: Sündisznócska lovagol

Mackó bácsi alig törölte meg a száját a délebéd után, kifeküdt a napra szundítani egy kicsit. Már éppen lecsukódott a szeme, mikor hallja, hogy két cinegemadár beszélget a feje fölött a bükkfaágon.Azt kérdi az egyik cinege: – Csin-csin-csin-csincsere, mi az újság erre? Azt mondja rá…


Az aranykrajcár

Móra Ferenc: Az aranykrajcár

‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mi van a kezedben, Aranyos Julikám?’ “Hajlós fűzfavessző, Mogyorósuhogó: Fényes aranykrajcár, Mint a nap, ragyogó!” ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Ugy-e nekem adod, Aranyos Julikám?’ “Se mákos kalácsért, Se mézes kalácsért, Oda nem adhatom Senki szép szaváért.” ‘Fehér liliomszál, Nevető tulipán, Mit…


Kertem alján

Móra Ferenc: Kertem alján

Kertem alján lombot ontva vén akácfa vetkezik, ablakomba búcsút mondva nyújtogatja ágkezit. Ha szükellő őszi szellő simogatja sudarát, gallya rebben, halk zörejben sírja vissza szép nyarát. Puszta ágad bármi bágyadt, bármi búsan bólogat, vén akácom, e világon nincsen nálad boldogabb! Viharával, nyomorával, átaluszod a telet-…


Anyák napi mese

Móra Ferenc: Mire anyuka felébred

Az öreg templom mögött, amelyre a Mariskáék hálószobájának az ablakai néztek, piros orcáját fölütötte az őszi napocska. Sugarával rávillantott a Mariska fehér arcára, s erre a cirógatásra a kislány kinyitotta a szemét. – Ejnye, napocska, de korán felébredtél ma! Hiszen tán még a kakas se…


Vilmácska kezei

Móra Ferenc: Vilmácska kezei

Vilmácskának olyan icipici kacsócskái vannak, hogy nem is tudom őket mihez hasonlítani. Úgy hallottam, mint most hallom, hogy egyszer egy galagonyapille azt mondta a másiknak, mikor a Vilmácska kezét meglátta: – Nini, milyen hamar nyár lett az idén! Már a fehér liliom is nyit. Gyerünk…


A madarak iskolája

Móra Ferenc: A madarak iskolája

Egy kisfiú nagyon szeretett volna fecske lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért, mert azt hitte, hogy akkor nem kell neki tanulni. Nohát, szerettem volna, ha tegnap látta volna ez a kisfiú, amit én láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske…


Erdőben

Móra Ferenc: Levelek hullása

Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla: Kergetem a falevelet, hátamon hozom a telet, Mosolygós a…