Levelek hullása

Móra Ferenc: Levelek hullása

Tegnap reggel, amint kinyitottam az ablakot, odaesik a párkányra egy száraz falevél. Ősz a küldője, szélpostás a hozója. Megcsípte már a dér ezt a levelet. Olyan mintha ezüst porral volna behintve. Olvasni pedig ezt lehet róla: Kergetem a falevelet, hátamon hozom a telet, Mosolygós a…


Ropogós cseresznye

Móra Ferenc: Ropogós cseresznye

Láttatok-e már olyan gyereket, aki a cseresznyét nem szereti? Azért kérdezem, mert én még nem láttam, pedig én már sok mindent láttam életemben. Ha hiszitek, ha nem: én már olyan gyereket is láttam, aki nem fél a hideg víztől. Hanem még olyant nem láttam, aki…


Vizimalom

Móra Ferenc: Zúgó patakon

Zúgó patakon A vízi malom… Mikor kelepel, El-elhallgatom. Ahogy fut a hab, Beléje akad, Kattogva neki Dölyfös szavakat: “De nagy hatalom A vízi malom! Elállom utad, Ha én akarom!” A csacska patak Azt csobogja csak: “Addig kelepelsz, Míg én hajtalak!”  


A halászinas

Móra Ferenc: A halászinas

Van nekem ebben a házban, ahol lakunk, egy nagyon kedves kis cimborám. Sanyinak hívják, de én csak Csipetkének hívom, mert akkora az egész gyerek, mint egy csipetke. Hanem azért akkora méreg lakik benne, mint egy oroszlánban. Ezt a nyáron tudtam meg, mikor érni kezdett a…


Berec ángyó kenyerei

Móra Ferenc: Berec ángyó kenyerei

Hogy a nyáron édesanyámnál jártunk, fölnéztem a kenyerespolcra, és a kenyerespolcról eszembe jutott Berec ángyó. Kisgyerek koromban ő sütögette nekünk a kakastejes kenyeret, aminek még most is a számban van az íze. – Mit mosolyogsz, cselédem? – kérdezte tőlem édesanyám. – Berec ángyó jutott eszembe….


A jó orvosság

Móra Ferenc : A jó orvosság

Beteg volt a kislányom, pedig semmije se fájt. Csak étvágya nem volt, meg aludni nem tudott. – Bizony, vérszegény ez a kislány – veregette meg a doktor bácsi Panka sápadt képét. – No, de majd segítek ezen a városi kisasszonyon. Nem kell neki más orvosság,…


Kevély Kereki

Móra Ferenc: Kevély Kereki

Kevély Kereki történetét a nagyapámtól hallottam. Ő volt a legmódosabb ember a szentmártoni határban, ahol a nagyapám zsellérkedett. Házainak, pusztáinak, majorságainak, maga se tudta számát. Négylovas hintón járt tán még az udvarra is, aranyból volt tán még a csizmavakaró kése is. No, ez nem lett…


Dobzse László

Móra Ferenc: Dobzse László

Sose volt még olyan gyámoltalan királya a magyarnak, mint ez az istenadta cseh ember. Mikor a fejére tették neki a Mátyás király koronáját, ijedten sóhajtott fel: – Hej, urak, nehéz nekem ez a korona! – Ne hordozd, ha nehéz – nevettek a magyar főurak. –…



Móra Ferenc: Pali húgom

Pali húgom finom úrigyerek volt. Bársonyból szabták annak még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment, cifra gúnyás szolga vitte utána a könyveket. Mikor hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos kastélyba, amelyik a város végén mereszkedett nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat….


Rétesnyújtás

Móra Ferenc: Rétesfoltozás

Olyan követséget se mindennap látni, mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elöl Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az éhes. – Tessék helyet foglalni – ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy…