Szélfiúcska a Balatonon

Fésűs Éva: Szélfiúcska a Balatonon

A városi szélfiúcska nagyon sok kéményfüstöt nyelt a télen, sőt még egy gyárkémény fekete kormát is beszippantotta. Mire jött a tavasz, köhögősen, bágyadtan ténfergett a vidám virágok között. — Nem jól van ez így! — mondta az édesanyja, aki egész nap a sétatéri fák haját…

Télkergető hóvirág

Fésűs Éva: A télkergető hóvirág

Amikor a tél megérkezett, erdőn-mezőn dermesztő lett a csend. Mindenki behúzódott előle, ki odúba, ki kuckóba. Ez a tél nagyon goromba legény volt, befagyasztotta a vizeket, hóbatyuját jól kirázat, aztán ráérősen végigdőlt a kopár lankákon, és akkorát fújt, hogy a gyengébb madarak lefordultak a faágról….

A szívtelen csiga

Fésűs Éva: A szívtelen csiga

Amikor a csigabiga megkapta a házát, még nem viselte a hátán. Boldogan járta körül, szarvacskáit ki-be nyújtogatta, úgy gyönyörködött benne. — Ugye szép? Ugye szép? — kérdezte a kék szarkalábaktól. A szarkalábak bólogattak, és elismerően mondogatták: „Kicsi, kerek, hófehér csigabiga belefér, folyosója csavaros, kívül-belül takaros!”…

A hinta

Fésűs Éva: A hinta

Egy napfényes, tavaszi vasárnapon vidám gyermeklárma verte fel a Kö­röskörül erdő csendjét. Mókus néni aggodalmasan kukucskált ki az odú­jából: — Kik ezek? — Gyerekek! Gyerekek! Egy egész cserfes gyereksereg! — jelentette a szarka. — Irgum-burgum! — bosszankodott Mackó bácsi a barlangjában. — Bizto­san letaposnak minden…

Jó éjt, bocsok!

Fésűs Éva: Jó éjt, bocsok!

– Jó éjt! – Jó éjt, mackó mami! A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék. Azok pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi erejüket és virgoncságukat mostanra…

Bundavásár

Fésűs Éva: Bundavásár

Valamikor nagyon régen, amikor még híre sem volt nyusziprémnek vagy medvebundának, az állatok csupaszon áztak-fáztak a kerek erdő közepén. Az őzike sírva fakadt, hogy mi lesz, ha odaér a tél csikorgó hidege. Megtudta a dolgot egy mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt…

Játékország kis mackója

Fésűs Éva: Játékország kis mackója

Hallottátok-e már csilingelni Télapó száncsengőjét, gyerekek’? Édes, ezüstös hangja úgy muzsikál a téli erdőkön át, hogy mosolyognak álmukban a mókusok. Szalad a csodálatos szán, tele mindenféle jóval. Télapó nagyokat pattint az ostorával, és fürgén iramodnak a karcsú lábú rénszarvasok. Micsoda öröm lesz ott, ahová betérnek!…

A korcsolyázó mackók

Fésűs Éva: A korcsolyázó mackók

Elmesélem, mi történt a télen Dörmikével. Dörmike kövér kis medvebocs. Nyáron úgy mozog a málnás dombolda­lon, mint egy barna gombóc, Gyertyaszentelőkor pedig kinéz a barlangjá­ból, mint afféle rendes mackó, megszimatolni, hogy késik-e a tavasz. Az idén bizony késett. De a gyerekek, akik az erdőszéli tavon…

A lámpás titka

Fésűs Éva: A lámpás titka

Olyan szép, verőfényes nyári reggel volt, hogy a nyúl alig hitt a tulajdon tapsi fülének, amikor a vadrózsabokorból panaszos hangot vélt hallani. Kinek lehet ilyenkor bánata, amikor az egész világ csupa virágillat és bol­dog zümmögés? Közelebb merészkedett a bokorhoz, s hát csakugyan sírdogált ott egy…

Mackó-tréfa

Fésűs Éva: Mackó-tréfa

Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopog­tatásba, idejött felvidulni. — Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem…