A hinta

Fésűs Éva: A hinta

Egy napfényes, tavaszi vasárnapon vidám gyermeklárma verte fel a Kö­röskörül erdő csendjét. Mókus néni aggodalmasan kukucskált ki az odú­jából: — Kik ezek? — Gyerekek! Gyerekek! Egy egész cserfes gyereksereg! — jelentette a szarka. — Irgum-burgum! — bosszankodott Mackó bácsi a barlangjában. — Bizto­san letaposnak minden…


Jó éjt, bocsok!

Fésűs Éva: Jó éjt, bocsok!

– Jó éjt! – Jó éjt, mackó mami! A medvebarlang hálófülkéjében mackó néni minden este ezek után a szavak után borított ibolyalevelet a jánosbogár lámpára, hogy három bocsa hamarabb elaludjék. Azok pedig minden áldott este ilyenkor kezdtek élni, mintha egész napi erejüket és virgoncságukat mostanra…


Bundavásár

Fésűs Éva: Bundavásár

Valamikor nagyon régen, amikor még híre sem volt nyusziprémnek vagy medvebundának, az állatok csupaszon áztak-fáztak a kerek erdő közepén. Az őzike sírva fakadt, hogy mi lesz, ha odaér a tél csikorgó hidege. Megtudta a dolgot egy mesebeli kis szűcs. Nosza, nagyot gondolt! Ládáját felnyitotta: volt…


Játékország kis mackója

Fésűs Éva: Játékország kis mackója

Hallottátok-e már csilingelni Télapó száncsengőjét, gyerekek’? Édes, ezüstös hangja úgy muzsikál a téli erdőkön át, hogy mosolyognak álmukban a mókusok. Szalad a csodálatos szán, tele mindenféle jóval. Télapó nagyokat pattint az ostorával, és fürgén iramodnak a karcsú lábú rénszarvasok. Micsoda öröm lesz ott, ahová betérnek!…


A korcsolyázó mackók

Fésűs Éva: A korcsolyázó mackók

Elmesélem, mi történt a télen Dörmikével. Dörmike kövér kis medvebocs. Nyáron úgy mozog a málnás dombolda­lon, mint egy barna gombóc, Gyertyaszentelőkor pedig kinéz a barlangjá­ból, mint afféle rendes mackó, megszimatolni, hogy késik-e a tavasz. Az idén bizony késett. De a gyerekek, akik az erdőszéli tavon…


A lámpás titka

Fésűs Éva: A lámpás titka

Olyan szép, verőfényes nyári reggel volt, hogy a nyúl alig hitt a tulajdon tapsi fülének, amikor a vadrózsabokorból panaszos hangot vélt hallani. Kinek lehet ilyenkor bánata, amikor az egész világ csupa virágillat és bol­dog zümmögés? Közelebb merészkedett a bokorhoz, s hát csakugyan sírdogált ott egy…


Mackó-tréfa

Fésűs Éva: Mackó-tréfa

Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopog­tatásba, idejött felvidulni. — Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem…


Mire való a dinnye?

Fésűs Éva: Mire való a dinnye?

A kerekerdei játszótéren egy nagy, kövér borzgyerek rá akart ülni a hintára. Tapsi Ferkó, Mókus Péter, Ürge Gyurka, sőt még Kisegér Kelemen is hiába magyarázták neki, hogy ne üljön rá, mert ekkora borzfiú alatt leszakadhat a kicsiknek szánt, lenge hinta. Borz Berci mindennap újra eljött,…


A kacorlaki macskák

Fésűs Éva: A kacorlaki macskák

Az öreg, kormos kémény saját füstös fülével hallotta, hogy miről beszélgettek a háztetőn a kacorlaki lusta macskák. Azok bizony arról beszélgettek, hogy nem érdemes egerészni. Igaz, még nem is próbálták, mert eddig mind a hárman játékos kölyökmacskák voltak, de mától kezdve üres a csupor, üres…


Májusi mese

Fésűs Éva: Májusi mese

Dönci, az icipici sün gondterhelten ballagott a májusi napsütésben. Jobbról is, balról is virágok mosolyogtak, gyíkocska ragyogó szeme csillant, és fénylett a bogarak fekete háta, amint a fűszálakon hintáztak. Mindenütt fény – csak a sün orra alatt árnyék. Mert lógatta, bizony! Annyira lelógatta, hogy Brekuci,…