Az állatok nyelvén tudó juhász

Illyés Gyula: Az állatok nyelvén tudó juhász

Ahogy mentem, mendegéltem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a legszebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az üveghegyen innen volt, kidőlt, bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se volt benne. Hát hol volt,…

A molnár, a fia meg a szamár

La Fontaine: A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia. Egyetlen szamarát el kellett adnia. Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza, lábainál fogva fölkötik egy rúdra, vállukra veszik, és mennek a teherrel, a molnár és fia. Szembejön egy ember, s elkezd hahotázni:”Viszik a szamarat! Nem a csacsi hármuk közt a…

Ritka vendég

Mészöly Miklós: Ritka vendég

János bácsi felállította a tuskót, méricskélte, méricskélte, aztán hir­telen magasba lendítette a fejszét, s nagy erővel rávágott. A tuskó rövid, száraz reccsenéssel esett ketté. Aztán még két-három hatal­mas ütés, s János bácsi már szépen fel is aprította. Sanyinak az volt a dolga, hogy az aprófát összeszedje, és bevigye a tornácra….

Lusta Henrik

Grimm: Lusta Henrik

Lusta volt Henrik, kegyetlenül lusta. Nem volt a világon semmi egyéb dolga, mint a kecskét legeltetni, mégis keserves sóhajtozással tért haza esténként a munkájából. – Nehéz sor ez! – nyögte. – Kínos törődés egy ilyen kecskét évszámra kinn a mezőn őrizni késő őszig. Ha még leheveredhetnék, és aludhatnék egyet az…

Szamármese

Romhányi József: Szamármese

Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit és csúfos…

Mese a piros kalapos békáról

Mese a piros kalapos békáról

Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykuruty, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett… Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet meg a saját zöld kabátját. – Csúnya a kabátom! – nyafogta durcásan. – Ugyan miért? – álmélkodott Brekeke, a nagyobbik. – Az is zöld, mint minden. Jaj, de unalmas! – Tudod,mit? Kiakasztunk…

A róka, a medve és a szegény ember

Gyulai Pál: A róka, a medve és a szegény ember

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy reggel két tehenével elindult szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az erdőbe megnézni, vajon mi lehet az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúllal….

A hinta

Fésűs Éva: A hinta

Egy napfényes, tavaszi vasárnapon vidám gyermeklárma verte fel a Kö­röskörül erdő csendjét. Mókus néni aggodalmasan kukucskált ki az odú­jából: — Kik ezek? — Gyerekek! Gyerekek! Egy egész cserfes gyereksereg! — jelentette a szarka. — Irgum-burgum! — bosszankodott Mackó bácsi a barlangjában. — Bizto­san letaposnak minden virágot és leszednek minden szem…

Májusfa állítás hagyománya

Májusfa állítás hagyománya

A májusfa hagyománya az egyik legszebb régi népszokások egyike, amellyel elsősorban a természet megújulását, virágba borulását ünnepelték a húsvét utáni, pünkösdi időszakban. Európa-szerte az udvarlás szimbóluma és eszköze volt. A májusfa eredete valószínűleg a kereszténységet megelőző korokba nyúlik vissza. Legkorábbi magyarországi írásos emléke 1502-ből származik. A középkorban az archaikus pogány…

Anyák napján

Ámon Ágnes: Anyák napján

Ébresztettem a napot Hogy ma szebben keljen, Édesanyám felett Aranyfénnyel lengjen. Ébresztem a kertet. Minden fának ágát, Bontsa ki felette A legszebb virágát!Ébresztem a rigót S a kedves cinegét, Dalolja mindegyik Legszebbik énekét! Ébresztem a szívem, Forróbban dobogjon: Az én édesanyám Mindig mosolyogjon.