A sárga Zsuzsi (német mese)

A sárga Zsuzsi
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]

Hallod, hogy csilingel az utcán a Zsuzsi? Most elszalad majd a végállomásig, onnan visszajön, végül nagy csilingeléssel begurul abba az óriási pajtába, ahol a villamosok alusznak.
– Te, Böske! – szól oda a hatosnak. Mert minden villamosnak van neve, és a kocsik azon szólítják egymást.

Hanem a hatos már régen elaludt. Erre a negyvenhatost kérdezte meg a sárga Zsuzsi:
– Boriska, talán bizony te is alszol már?
– Hagyjál békén! – morogta a negyvenhatos, mert ugyancsak álmos volt.
Zsuzsi mérgelődött.

– Unalmas társaság vagytok, mondhatom! – kiáltotta, s apránként annyira dühbe gurult, hogy még a kerekein is gurulni kezdett, dühösen megindult, és nekidöccent a nagykapunak. Hanem a kaput aznap nem zárták be, és a lökéstől kinyílt.
Zsuzsi meg is ijedt, olyan gyorsan szaladt ki a kocsiszínből. De aztán örült,mert pompásan ment a dolog így egyedül is. Próbaképpen csengetett egyet: csingiling!

Először a megszokott útvonalán gurult. Amikor felbukkant az első megálló, hűségesen és rendesen megállt, és várta az utasokat, hátha fel akar szállni valaki. Végül eszébe jutott, hogy hiszen éjszaka van, ilyenkor alszanak az utasok, de meg nem is utazhatna rajta senki, mert nem hozott magával jegyeket.
Nagy rémületére azonban hirtelen két ember kapaszkodott fel a kocsira. Nagy, nehéz zsákot cipeltek magukkal: tolvajok voltak.
Nem azért okos villamos a Zsuzsi, hogy ne jusson mindjárt eszébe, mit kell tenni ilyenkor. Megindult végül. Nem sokára vissza is ért a saját vonalára. Csak éppen be kellett fordulnia még jobb felé, s már látta is az őrszobát. Ismerte pontosan, elvégre naponta hússzor is elszaladt mellette. Elkezdett hát már a sarkon csöngetni, éktelen zenebonát csapott; ki is szaladt rögtön két rendőr az őrszobából megnézni, mi történt.

Erre Zsuzsi olyan vadul fékezett le, hogy a sínek úgy hányták a szikrát, akár a tűzijáték, s olyan hirtelen állt meg, hogy a két tolvaj, bumm! – fejjel egymásnak szaladt.
A rendőrök aztán az őrszobáról mindjárt felhívták a közlekedési vállalat igazgatóját. Az persze először nem akarta elhinni a történetet. Erre azt ajánlották neki, hogy jöjjön el talán személyesen a sárga Zsuzsiért. Hát ezt meg is tette korán reggel.
A Zsuzsi annyira elfáradt a nagy kaland izgalmaitól, hogy éppen szunyókált egy kicsit, de mikor a villamosok vezérigazgatója megsimogatta ,rögtön felébredt.
– Tulajdonképpen megérdemelné, hogy délig alhasson – vélte az igazgatója. Bevitte a Zsuzsit a nagy kocsiszínbe, és kiadta a parancsot, hogy senki meg ne zavarja az álmát.
Hát ezért nem jött a múltkor reggel a mi sárga Zsuzsink. Egész délelőtt alhatott, mert elfogta a két tolvajt. A kocsifelvigyázó meg azt mesélte, hogy tisztán lehetett hallani, amint Zsuzsi álmában többször felnevetett.

(Fordította és átdolgozta: Bor Ambrus)