Volt egyszer egy kakas meg egy tyúk. A kakas mindig csak sietett, mindig csak sietett, a tyúk meg csak mondogatta:
– Ne siess úgy, te kakaska! Ne siess úgy, te kakaska!
Egyszer felkapott a kakas egy babszemet, de a nagy sietségben a torkán akadt. Torkán akadt, se nem szuszog, se nem hall, elterül a földön, mint a holt.
Megrémült a tyúkocska, rohan a gazdasszonyhoz, s kiabálja:
– Jaj, gazdasszonykám, hamar adj egy kis vajacskát, hadd kenjem meg vele a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske!
Azt mondja a gazdasszony:
– Szaladj hamar a tehénhez, kérj tőle tejecskét, hadd köpüljek vajacskát belőle!
Rohan a tyúkocska a tehénhez.
– Kedves tehenecske, adj hamar egy kis tejecskét, tejecskéből a gazdasszony köpül vajacskát, vajacskával megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske!
– Eredj hamar a gazdához, hozzon nekem friss füvecskét!
Szalad a tyúkocska a gazdához.
– Gazda! Gazda! Hamar adj a tehénnek friss füvecskét, ad a tehén jó tejecskét, tejecskéből a gazdasszony köpülni fog jó vajacskát, vajacskával megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske.
– Szaladj hamar a kovácshoz kasza után!
Rohan a tyúkocska hanyatt-homlok a kovácshoz.
– Kovács, kovács, gazdámnak egy jó kaszát adj! Gazdám ad a tehénnek jó füvecskét, a tehén ad jó tejecskét, a gazdasszony köpül belőle jó vajacskát, avval megkenem a kakaska torkát, megakadt benne egy babszemecske.
Adott a kovács a gazdának új kaszát, adott a gazda a tehénnek friss füvecskét, adott a tehén jó tejecskét, köpült a gazdasszony jó vajacskát, odaadta a tyúkocskának.
A tyúkocska megkente vele a kakaska torkát. Kiszökött belőle a babszemecske. A kakaska felugrott a földről, s elkiáltotta, ahogy a torkán kifért:
– Ku-ku-rikú!
(Fordította: Áprily Lajos)
