Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királykisasszony, de olyan szép volt, hogy párja nem akadt hetedhét országon. Azt mondta, ahhoz megy feleségül, aki három kérdésére meg tud felelni. Tudta ezt országvilág, és messze földről sereglett az udvarába a sok királyfi, meg a sok szép dalia. Csakhogy aki nem tudott a találós kérdésekre felelni, annak fejét vétette a királylány. Tornyot építhetett volna már a sok levágott fejői, annyian próbálkoztak hiába.
Meghallotta ezt egyszer egy királyfi, és így szólt:
– Én bizony megpróbálom, ha a fejemmel fizetek is.
Amikor megérkezett a királyi udvarba, megszólította a királykisasszony öregapja:
– Mit akarsz itt, fiam? Vesztedre jöttél ide! A fejeddel fizetsz, ha nem fejted meg a három találós kérdést.
Azt mondta erre a királyfi:
– Az se baj, öregapám!
Az öreg bement a királylányhoz, és így szólt:
– Megint érkezett egy királyfi; ezt már semmiképp le ne fejeztesd! Jobb, ha feleségül mégy hozzá; ilyen szép, ilyen nemes vitéz még sose fordult meg nálunk.
A királylány csak ennyit mondott:
– Nem kértem én senkit, hogy feleségül vegyen! Ha nem felel meg a három kérdésre, fejét vétetem.
Már jött is a királyfi, s megszólította a királykisasszonyt;
– Hogy szól a kérdés, nagyságos királykisasszony? A királykisasszony meg így beszélt:
– Egy valaki átöleli az eget-földet egymaga, és nincs senki hozzá fogható. Ki az?
– A Nap, ahhoz senki sem fogható. A bölcsek kórusban kiáltották:
– Úgy van, a Nap! Nyert! Nyert! Kitalálta! Megint megszólalt a királyfi:
– Hogy szól a második kérdés, nagyságos királykisasszony?
– Egy anya neveli a kisgyermekeit; ha fölnevelte, elnyeli. Mi az?
– A tenger; az nyeli el a folyókat. Hát a harmadik kérdés, nagyságos királykisasszony?
– Egy fa egyik ágán fekete levél nő, a másik ágán fehér levél nő. Mi az’
– Az év, a nappalok és az éjszakák. A bölcsek megint felkiáltottak;
– Megfelelt a három kérdésre!
A királyfi pedig feleségül vette a királykisasszonyt, és boldogan éltek míg csak meg nem haltak.