Történt egyszer, éppen a tavaszi-nyári napforduló reggelén, hogy a felek, mármint a harmatos szemmel elköszönő tavasz … Kányádi Sándor: Két szem cseresznyeTovább olvasom
Kányádi Sándor versek, mesék
Kányádi Sándor erdélyi író, költő, aki gyermekverseivel is belopta magát a gyerekek szívébe. A kortárs magyar költészet kiemelkedő alakja, aki otthonosan és játékosan használja verseiben a magyar nyelvet. Sok gyerekversét külföldön is ismerik, számos versét megzenésítették.
Kányádi Sándor: Csikorgó a fagykirály
Csikorgó, a fagykirály nagyon szigorú uralkodó lehetett a maga idejében. Átkozták is eleget az alattvalói. Egy … Kányádi Sándor: Csikorgó a fagykirályTovább olvasom
Kányádi Sándor: Fenyőmese
Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még … Kányádi Sándor: FenyőmeseTovább olvasom
Kányádi Sándor: Csukástó
Egyszer régen, amikor még több volt a hal, mint a horgász, és nem volt a folyók … Kányádi Sándor: CsukástóTovább olvasom
Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra
Tavaszodik, virág nyílik: hóvirág, ibolya. Összeszedtem, mit csak leltem, ebbe a kis csokorba. Tavaszodik, a hegyekről … Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-raTovább olvasom
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. … Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetejénTovább olvasom
Kányádi Sándor: Meddig tart a rigófütty
Megjött a tavasz, leterítette a köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a berkeken, a kerteken, a … Kányádi Sándor: Meddig tart a rigófüttyTovább olvasom
Kányádi Sándor: Ballag már
Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. Beéri az öreget s válláról … Kányádi Sándor: Ballag márTovább olvasom
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, … Kányádi Sándor: Jön az őszTovább olvasom
Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső
Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De … Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi esőTovább olvasom
Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Fakó lovon léptet, dünnyög, dudorászgat. Számbaveszi minden kincsét a határnak. Megnézi a krumplit, a tengeri táblát: … Kányádi Sándor: Fakó lovon léptetTovább olvasom
Kányádi Sándor: Őszi réten
Őszi réten lila-fehéren csak viríts, csak viríts, menyasszony-ruhás kikerics. Eljön érted szép vőlegényed csupadér, csupadér, fehér … Kányádi Sándor: Őszi rétenTovább olvasom
Kányádi Sándor: Volt egyszer egy ember
Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig … Kányádi Sándor: Volt egyszer egy emberTovább olvasom
Kányádi Sándor: Három székláb
Van egy kisszék, háromlábú, három lába: három bábu. Egyik: Billeg, másik: Ballag, harmadik meg: Billegballag. Így … Kányádi Sándor: Három széklábTovább olvasom
Kányádi Sándor: Kakukk
Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az … Kányádi Sándor: KakukkTovább olvasom
Kányádi Sándor: Kánikula
Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres. De alighogy … Kányádi Sándor: KánikulaTovább olvasom
Kányádi Sándor: Veréb
Hipp-hopp, itt vagyok, azt eszem, amit kapok. Ha nem kapok: csip-csirip! Koldulgatok egy kicsit: morzsát, maradék … Kányádi Sándor: VerébTovább olvasom
Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citera
Fürge vizek habosodnak, hegyek, völgyek mosakodnak, törülköznek reggel, este rojtos, bojtos fellegekbe. Március, március, bolyhosodik a … Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citeraTovább olvasom
Kányádi Sándor: Gágogó
Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi. Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, … Kányádi Sándor: GágogóTovább olvasom