Skip to content

Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet

    Fakó lovon léptet

    Fakó lovon léptet,
    dünnyög, dudorászgat.
    Számbaveszi minden
    kincsét a határnak.

    Megnézi a krumplit,
    a tengeri táblát:
    messziről meglátszik,
    ha jól megkapálták.

    Aztán gyalogosan
    a kertekhez kószál:
    leng utána egy-egy
    ezüstfehér hajszál.

    S amint megy, a fákról
    alma, dió, körte,
    szilva, barack pottyan
    elébe a földre.

    Nézelődik az ősz
    – mert ki más is volna -,
    nézi mi lenne még
    végezni valója.

    S amint nézelődik,
    lát egy vetőgépet,
    és nekilát mindjárt
    a búzavetésnek.

    Pin It on Pinterest