Messzi kerek földön ismerték a lipitonkai halászokat, olyan híres halászok voltak! Főleg Bibés Bence apót becsülték, aki százéves volt már, de még halászgatott a Dunán – minden hajnalban be az öreg ladikba! s húzta az evezőket a fodrosságos hullámokba mártva, Lipitonkától Ásványráróig. Ha a parti…
Kormos István meséi
Kormos István: Első nap az első bében (Vackor az első bében)
Haja, haja, hé! Megnyílott az ELSŐ BÉ! Vackor hátán iskolatáska, apró lépteit szaporázza, szeme előtt nagy fehér tábla: KÖKÖRCSIN UTCA – olvassa Vackor. – Eredj, fiam, az iskolába! Megy, megy, megy az apró, megy a boglyos, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó. Iskola előtt…
Kormos István: Zöldbajszú Marci királysága
Volt valahol egy öreg láda, oldalán négy lángolópiros tulipánnal, tetején ezüstkulcsra nyíló aranylakattal s mindenfelől telis-tele rajzolt ákombákommal, valamilyen ismeretlen mester keze által. Valaki a lakatot kikulcsolta, a láda tetejét nagy nyikorgással fölemelte, de nem talált a láda öblében semmi egyebet, csak az itt következő…
Kormos István: Vackor elindul az óvodába
Másnap reggel a napocska fönn az égen, fönn a kéken, fönn a világ tetejében sugarát özönnel ontja; rásüt a kerek világra, rá a hegyre, az erdőre, fűre, fára és a virágra; beragyog az erdő mélyén Vackorék hűs barlangjába, és a barlang hűvös mélyén ama alvó…
Kormos István: A szőre-veres-orra-hegyes róka
Hol volt, hol nem, volt egy róka. Szőre veres, orra hegyes, boglyos farka szál-egyenes, maga híres, nevezetes, igen eszes, csupa furfang, csupa móka. Haj-haj, hajjaja! Ennek a híres rókának egy szép napon sétálgatván haj, de meggyűlt a baja! Baj, baj, de milyen? Fent nevezett szőre-veres,…
Kormos István: Télapó munkában
Erdőben csöpp ház, elbújva szinte. Előtte sétál három szén-cinke, tetes teteje nagy piros kucsma! Micsoda ház ez? Biza nem kocsma! Télapó lakik magában ottan – Nézzünk be loppal, Micsinál mostan? Abban a házban, a nagy szobában Télapó ül egy sámlin magában, kicsi a sámli, de…
Kormos István: A nyulacska csengője
Hol volt, hol nem, volt egy nyulacska Bundája szürke, négy lába fürge, két füle hosszú, kurta a farka. Volt neki egy csöpp csengője, azzal járt sétálni erdőre. Ha azt a csengőt megrázta, „csin-csin-csin” csengett az erdőn, csengett keresztbe, hosszába. Egyszer a nyulacska sétálgatott, s hát!…
Kormos István: A kevély kiskakas
Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedő kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély, kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egy szem gyöngyöcskét- csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas….