Kányádi Sándor: Fenyőmese
Élt a Hargita oldalában egy magányos fenyő. Senki sem lakott a közelében. Az erdő, de még a legkisebb bokor is olyan messzire volt tőle, hogy… Read More »Kányádi Sándor: Fenyőmese
Kányádi Sándor versek
Kányádi Sándor erdélyi író, költő, aki gyermekverseivel is belopta magát a gyerekek szívébe. A kortárs magyar költészet kiemelkedő alakja, aki otthonosan és játékosan használja verseiben a magyar nyelvet. Sok gyerekversét külföldön is ismerik, számos versét megzenésítették.
Kányádi Sándor: Csukástó
Egyszer régen, amikor még több volt a hal, mint a horgász, és nem volt a folyók mentén ekkora nagy sürgés-forgás, élt a kicsi csíki Oltban… Read More »Kányádi Sándor: Csukástó
Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra
Tavaszodik, virág nyílik: hóvirág, ibolya. Összeszedtem, mit csak leltem, ebbe a kis csokorba. Tavaszodik, a hegyekről patakokba fut a hó. Soká éljen, édesanyám, S még… Read More »Kányádi Sándor: Köszöntő március 8-ra
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. Készülődik a faluba. Tápászkodik, fölkel s jövet fehér terveket… Read More »Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Kányádi Sándor: Meddig tart a rigófütty
Megjött a tavasz, leterítette a köpenyét, s leült a dombra. Végignézett a berkeken, a kerteken, a lankákon s a réteken, a csupasz-kopasz fák és bokrok… Read More »Kányádi Sándor: Meddig tart a rigófütty
Kányádi Sándor: Ballag már
Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. Beéri az öreget s válláról a terhet legényesen leveszi, pedig még csak gyermek. Lépegetnek… Read More »Kányádi Sándor: Ballag már
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat s harapja, kurtítja a… Read More »Kányádi Sándor: Jön az ősz
Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső
Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt… Read More »Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső
Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Fakó lovon léptet, dünnyög, dudorászgat. Számbaveszi minden kincsét a határnak. Megnézi a krumplit, a tengeri táblát: messziről meglátszik, ha jól megkapálták. Aztán gyalogosan a kertekhez… Read More »Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Kányádi Sándor: Őszi réten
Őszi réten lila-fehéren csak viríts, csak viríts, menyasszony-ruhás kikerics. Eljön érted szép vőlegényed csupadér, csupadér, fehér lesz minden, hófehér.