Jön az ősz

Kányádi Sándor: Jön az ősz

Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat s harapja, kurtítja a hosszú napokat.


Őszi eső

Kányádi Sándor: Szemerkél az őszi eső

Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt még a zuhogó záporok is respektálták. De leginkább azon búsul, hogy azok is elszeleltek, akik árnyas lombja között nyáron által…


Fakó lovon léptet

Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet, dünnyög, dudorászgat. Számbaveszi minden kincsét a határnak. Megnézi a krumplit, a tengeri táblát: messziről meglátszik, ha jól megkapálták. Aztán gyalogosan a kertekhez kószál: leng utána egy-egy ezüstfehér hajszál. S amint megy, a fákról alma, dió, körte, szilva, barack pottyan elébe a földre….


Őszi réten


Kányádi Sándor: Volt egyszer egy ember

Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig pipája, dohánya, felköltözött lakni egy nagy cserefára. Ott egész nap füstölt, a füsttől meg prüszkölt. És addig mind füstölt, addig-addig prüszkölt, odalett a fának minden makkja, lombja, se pipa,…


Három székláb

Kányádi Sándor: Három székláb

Van egy kisszék, háromlábú, három lába: három bábu. Egyik: Billeg, másik: Ballag, harmadik meg: Billegballag. Így a kisszék meg nem állhat, szidja is a három lábat. Állj meg, Billeg! Nyughass, Ballag! Ne lipinkázz, Billegballag! De ők aztán csak azért se, nem hallgatnak a kisszékre. Billeg…


Kakukk

Kányádi Sándor: Kakukk

Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az övé volna, szégyentelenül fújja a magáét: kakukk, kakukk. Túlkiabál minden más madarat, csak harsogja a nyári ég alatt: kakukk, kakukk, kakukk. Ő mondja meg, hogy meddig élhetek, kisajátít idegen…


Kánikula

Kányádi Sándor: Kánikula

Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres. De alighogy hűvösre lel s leheverne, költözni kell: falja az árnyékot a nap, s az ebbe is beleharap. Pillognak a récék, libák, nem csinálnak most galibát; kiapadt a kicsi patak, mint…


veréb

Citera

Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citera

Fürge vizek habosodnak, hegyek, völgyek mosakodnak, törülköznek reggel, este rojtos, bojtos fellegekbe. Március, március, bolyhosodik a cicus. Sütkérezik a domboldal, sütteti hasát a nappal, kamasz szelek fütyörésznek, szikkadoznak az ösvények. – Cinke, cinke, cinege, jön a tavasz, tetszik-e? – Tetszik bizony, csak siessen, hogy a…