Skip to content

Kányádi Sándor: Csukástó

    Csukástó vers

    Egyszer régen, amikor még
    több volt a hal, mint a horgász,
    és nem volt a folyók mentén
    ekkora nagy sürgés-forgás,
    élt a kicsi csíki Oltban
    élt egy csuka, hasonlót még
    én sem tudnék kitalálni,
    hogyha horgászember volnék.
    Nem is élt, de uralkodott.
    Ő volt a halak királya:
    se hálónak, se horognak
    nem volt hozzá bátorsága.
    Nemcsak félték, tisztelték is,
    mert nagylelkű és kegyes volt:
    szúnyogon meg moszaton élt,
    testvérhúsba sose kóstolt.
    Úszta, járta birodalmát
    Domokostól le Bükszádig.
    Védelmezte népét s annak
    porontyait és ikráit.

    De leginkább Tusnád táján
    szeretett elidőzgetni,
    hol a szikla a kis Oltot
    majdnem-majdnem megrekeszti.
    Ha elfáradt, ott pihent meg,
    ott a víz is, mint a kristály,
    s a vízből is tisztán látta
    a fenyőket fönn a sziklán.
    Ahogy telt az idő, s ő is
    lassacskán mind öregebb lett,
    s az úszkálás föl-le, föl-le
    lassacskán mind nehezebb lett,
    hovatovább mind gyakrabban
    bámulta a fenyőfákat.
    Gondolt egyet, és fővárost
    alapított ott magának.
    „Jó is lesz így, öregedő
    uszonyaim mit fárasszam,
    mikor úgyis itt folyik át
    egész hosszú birodalmam.
    Igen ám, de épp az a baj:
    folyton folyik az országom,

    és nekem, hogy itt székeljek,
    folyton-folyvást kell úszkálnom.”
    Szerencsére jött a tavasz,
    és a kis Olt úgy megáradt,
    hogy nem fért át a szoroson,
    s majd ellepte a fűzfákat.
    Jött aztán az apasztó nyár
    nagy meleggel, de hiába,
    ott maradt, a fűzfák között,
    az Olt egy kis darabkája.
    Csillogott, akár egy kastély,
    ez kellett a mi csukánknak!
    Átevickélt a szép tóba,
    s lefoglalta palotának.
    És azóta Csukástónak
    hívja minden vízi s földi,
    hetedhét országból szoktak
    odajárni gyönyörködni.
    Mondják, hogy az öreg csuka
    lemondott a királyságról,
    s mai napig ott éldegél
    szerényen a nyugdíjából.

    Pin It on Pinterest