Egyszer régen, amikor még több volt a hal, mint a horgász, és nem volt a folyók … Kányádi Sándor: CsukástóTovább olvasom
Kányádi Sándor verse
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején. Fehér kucsma van a fején. A hátán meg fehér suba. … Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetejénTovább olvasom
Kányádi Sándor: Ballag már
Ballag már az esztendő, vissza-visszanézve, nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve. Beéri az öreget s válláról … Kányádi Sándor: Ballag márTovább olvasom
Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Fakó lovon léptet, dünnyög, dudorászgat. Számbaveszi minden kincsét a határnak. Megnézi a krumplit, a tengeri táblát: … Kányádi Sándor: Fakó lovon léptetTovább olvasom
Kányádi Sándor: Őszi réten
Őszi réten lila-fehéren csak viríts, csak viríts, menyasszony-ruhás kikerics. Eljön érted szép vőlegényed csupadér, csupadér, fehér … Kányádi Sándor: Őszi rétenTovább olvasom
Kányádi Sándor: Volt egyszer egy ember
Volt egyszer egy ember, volt szakálla kender, cseremakk pipája, lapi a dohánya. És hogy lenne mindig … Kányádi Sándor: Volt egyszer egy emberTovább olvasom
Kányádi Sándor: Kakukk
Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az … Kányádi Sándor: KakukkTovább olvasom
Kányádi Sándor: Kánikula
Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres. De alighogy … Kányádi Sándor: KánikulaTovább olvasom
Kányádi Sándor: Veréb
Hipp-hopp, itt vagyok, azt eszem, amit kapok. Ha nem kapok: csip-csirip! Koldulgatok egy kicsit: morzsát, maradék … Kányádi Sándor: VerébTovább olvasom
Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citera
Fürge vizek habosodnak, hegyek, völgyek mosakodnak, törülköznek reggel, este rojtos, bojtos fellegekbe. Március, március, bolyhosodik a … Kányádi Sándor: Cicus, cinke, citeraTovább olvasom
Kányádi Sándor: Gágogó
Baktat, kocog a csacsi, diceg-döcög a kocsi. Árok martján a liba azt gágogja: taliga, kicsi kocsi, … Kányádi Sándor: GágogóTovább olvasom