Jékely Zoltán: A ravasz kakas [Total: 2 Average: 4/5] A ravasz kakas kiterjesztette a szárnyát, felrepült a kerítésre, és kukorékolni kezdett, ahogy a torkán kifért. A közeli cserjésből odafutott a róka komaasszony. -Jó napot! – kiáltotta. – Hallottam, hogy kukorékolsz, hát idefutottam. Ilyen szépen énekelsz! De énekelsz-e olyan szépen, mint apád tudott? – Hát apám hogyan énekelt? – Hogyan? Hát úgy, hogy fél lábon állt, a másikat maga alá húzta; becsukta a fél szemét, s kukorékolt, kukorékolt. Ó volt csak igazán jó énekes! – Hát úgy én is tudok! – hencegett a kakas. Azzal maga alá húzta a fél lábát, becsukta a fél szemét, és egy jó kacskaringósat kukorékolt. – S vajon úgy tudsz-e énekelni, hogy fél lábon állsz, és mindkét szemed becsukod? – érdeklődött a róka. -Tudok! — kiáltott a kakas. De alighogy becsukta a szemét, odaugrott a róka – és elkapta a kakast! Elvitte a róka a kakast az erdőbe, két mancsa közé szorította, s hozzálátott, hogy megkopassza és felfalja. -Jaj – sóhajtott a kakas -, hajdanában a te jó édesanyád bezzeg nem így tett! – Hogy tett, mit tett? – kérdezte a róka. -Jó anyádnak az volt a szokása: ha elcsípett egy kakast, mindig eljárta a rókatáncot, mielőtt megette volna! A róka elgondolkozott. „Csakugyan nekem is illenék eljárnom” – gondolta. Azzal két lábra állt, s ugrálni kezdett aprókat, lábát szaporán csavargatta, csapdosta, úgy tett, mintha pattintgatna is hozzá az ujjával, s közben fújta a verset, ahogy ez már a rókatánchoz illik: A rókának jószerencsét, nem eszik az soha lencsét! Kakast eszik róka koma, az aztán a jó lakoma! Úgy belemelegedett a táncba, hogy a szemét is becsukta gyönyörűségében. A kakas csak ezt várta. Alighogy a róka levette róla a szemét, surr-burr – felrepült a legközelebbi fára! -Bújjék beléd az ördög! – dühöngött a róka. – Túljártál az eszemen, nekem, a rókának! És korgó gyomorral, kopogó szemmel kullogott haza. (bolgár népmese nyomán)