A kevély kiskakas

Kormos István: A kevély kiskakas

Hol volt, hol nem volt, volt egy kevély kiskakas tarka tollas, tarajas, piros lábú, piros csőrű, begyeskedõ kiskakas. Ejhaj, csibekas! Kevély volt a kiskakas. Ez a kevély, kiskakas, tarka tollas, tarajas, talált egy szem gyöngyöcskét- csillogó, villogó, kényes, fényes gyöngyöcskét. Ejhaj, csibekas! Megörült a kiskakas. Hát a kevély kiskakas, tarka…



Móra Ferenc: Pali húgom

Pali húgom finom úrigyerek volt. Bársonyból szabták annak még a hétköznapi ruháját is. Mikor az iskolába ment, cifra gúnyás szolga vitte utána a könyveket. Mikor hazaszabadultunk, üveges hintó röpítette abba a márványoszlopos kastélyba, amelyik a város végén mereszkedett nagy kevélyen, s lenézte a nádtetejű zsellérportákat. – Mindegy az, gyerekek, én…



Grimm: A serény meg a lusta leány

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren innét, volt egy özvegy asszony s annak két leánya, az egyik szép s szorgalmas, a másik csúnya is, lusta is. Az asszony azonban csak a csúnya leányt szerette, mert az édes leánya volt, a másik meg mostoha: azt…


A hazudós egér

Lázár Ervin: A hazudós egér

Az Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral telt mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt. A kalapját akkor már kicsit félrecsapta, úgy látszik, többször is a mogyoróhéj fenekére nézett, de a csillagokról valóban csodálatos dolgokat tudott. “Honnan ismerheti ez a csillagokat? – gondolkozott a Róka. – Még…



A szép és a bestia (Burkina Faso)

Hol volt, hol nem volt, egyszer nagyon régen született egy kislány a Moogho királyság virágzó vidékén élő derék takács házában, akit Tigának hívtak. Akkor a laterit még nem vöröslött a Nap sugaraiban, hogy később okkerré váljon, még a gránit sem keményedett meg a földön, a rőtvadak még nem kerülték el…


Rétesnyújtás

Móra Ferenc: Rétesfoltozás

Olyan követséget se mindennap látni, mint amilyen tegnap délután az én szobámba beállított. Elöl Pannácska, az édes, hátul Vilmácska, az ékes, közben, Garas kutya, az éhes. – Tessék helyet foglalni – ugrottam eléjük nagy készségesen, s úgy belevetettem magamat az öreg karosszékbe, hogy csak úgy reccsent. Nosza, Pannácska mindjárt az…



Móra Ferenc: Mosolygó alma

Fél esztendeje, hogy szegény Adorján szűcsöt magához vette a jó Isten. – Szeressétek egymást, gyerekeim! Nincs a szeretetnél nagyobb kincs a világon. Nem hagyott a jó ember gyermekeire egyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála után kereset után láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas lett, a legkisebbik pedig,…


Böske a telet szereti

Móra Ferenc: Böske a telet szereti

Esett a hó sűrűn, nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta szét a csendes pusztaságon. Sem ember, sem állat semerre, ameddig a szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba. A nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín…


Beckó vára

Benedek Elek: Beckó vára

Olyan magas kőszikla tetején állott Beckó vára, hogy a madár is elfáradt, mire fölrepült. Az igaz, hogy csak olyan hatalmas nagy úr tudta fölépíttetni ezt a várat, amilyen Stibor vajda volt. S ő sem magának építtette, hanem az udvari bolondjának: Beckónak. A Vág gyönyörű völgyén Stibor vajda igazi kiskirály volt….


A vörös tehén

Benedek Elek: A vörös tehén

Volt egyszer egy szegény ember, annak a szegény embernek egy fia s egy vörös tehene. Meghal a szegény ember felesége, s a gyermek árván marad. Na, telik-múlik az idő. Azt mondja egyszer a gyermeknek a szomszédasszony: – Te legényke, mondd meg az édesapádnak, hogy vegyen el engem feleségül, mert én…