Skip to content

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

    Vers a Mikuláshoz

    Miki, Miki, Mikulás,
    hova bújsz, hova állsz,
    mennyi aranyat találsz
    a csomagban?

    Vár rád a gyerekcsapat,
    ide add, oda add
    a cukrot, a kosarat,
    gyere gyorsan!

    Azt hiszed, nem láttalak
    a jegenyefák alatt?
    Lopództál egy nagy halom
    dióval a válladon!

    Bármily csendben lépeget
    bakancsod a rét felett,
    minden gyerek észrevett
    az ablakból tégedet!

    Olyan ember vagy te, mint mi,
    csak az ég ruhádra hinti
    a havat, és ezüst,
    csillogó hajad a füst.

    Felhőből van a szakállad,
    szél tömi meg a pipádat,
    rókaprémből van a bundád,
    szeretettel gondolunk rád!

    Kitesszük az ablakunkba
    a csizmát, a cipőt,
    mi meg addig elbújunk a
    sutban, hogy legyen időd

    hozni mindenféle jót,
    mazsolát, mogyorót,
    s mikulások, gyerekek,
    cinkostársak legyenek!

    Megcsörren a mogyoró
    puttonyodban, csuda jó!
    Mi már tudjuk, hogy te jössz,
    kócnadrágod csupa szösz!

    Itt állunk megilletődve,
    míg a lábad törölöd le,
    jól tudod te, illik ez
    a mikulás-emberhez!

    A kezedben alma, keksz,
    bezörögsz, bejöhetsz,
    tapsolunk, ámulunk,
    soha el nem árulunk!

    Minden este feldíszíti
    csillagfény a homlokod,
    olyan ember vagy te, mint mi,
    csak pirosabb és nagyobb!

    Pin It on Pinterest