Egyszer volt, honn nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl vót, ha túl nem vót, itt
nem vót, de valahun csak vót. Vót egyszer egy diétázó ember. Jól megmakacsolta magát s
eldöntötte úgy vékonyodék lö, hogy alig öszik valmit. Csoda vót, ha önni látta valaki.

Ezt Koplaló Mátyásnak hítták, mert keveset evett. Nem ment júl a dolga ennek a Mátyásnak! A
jóember elszánta magát, hogy kimegy az erdőre, ahun fölakassza magát. Nézgelődött a fák
tetéjebe, honn melyiken lesz jobb helye.

Nézgelődés közbe eleibe ment az ördög, osztá kérdezte tőle, hogy
– Mit keresel, Koplaló Mátyás?
– Hát tömjént keresek, hogy a bokorból kifüstöljelek benneteket.

Az ördög nagyon megijedett. Kérte a Mátyást, hogy ne bántsa üket. Megád neki mindent,
amit csak kér.

– Hát akkor adjá egy mázsa aranyat!

Az ördög meg is adta neki. Mátyás nagy örömmel ment haza.
Az ördög is hazament. Otthon elmondta a többi ördögnek, hogyan járt.
A többi ördögök sokallották az igy mázsa aranyat. Tűnődtek azon, hogy hogyan vegyék
vissza.

Akkó előállt az egyik ördög, és azt mondta:
– Én emenek, majd visszakérem tüle.
Hát odament az ördög.

– A mán mégis sok, egy mázsa arany….

Most majd azá lesz, amelikünk messzebre
dobja a másikat. Én csak nem menek veled dobni. Mer úgy hajíntalak e’röpűsz
egészen a pokolig. Hanem van egy 188 esztendős öregapám, künn lakik az erdőn, avva
elmehetsz dobni.

Kimentek az erdőre. Ahun aszt mondta Mátyás az ördögnek, menjen az ottani barlangba.
Bement, hát mit talált ott? Egy medvét. Az ördög nem ösmerte, hogy milyen az. Ott feküdt,
főköltötte, menjen vele dobálni. Úgy ékapta a medve ütötte, verte, kidobta a barlangbó még az
erdő másik fölén is túl repűt. Mikor aztán fődre ért, futott haza….. Akkó megint összementek
az ördögök tanácskozni, hogy hogyan vegyék vissza koplaló Mátyástól a zsák aranyat.

Akkor a legjobban futó ördög elment Mátyáshó, és azt mondta neki:
– Mátyás, mégiscsak sok neked az a mázsáa ara’, mosta amelikünk a legjobb futó
lesz, azé lesz a mázsa ara’.

– Én teveled csak nem futok, mer ha nekiállok futni, annyira futok, hogy még a
pokol oldalát is beütöm. Hanem van nekem egy Jancsi nevű fiam, a majd elmegy
veled futnyi. Gyere az erdőre, ott fekszik a fiam, déli álmát alussza. Kimentek hát
az erdőre: Az ördög Mátyás meg a felesége.

Mátyás tudta, hun szokott egy bokorba a nyúl feküdni.
– Jancsi, fiam, kelj fő! Fuss az ördöggel!

A nyúl megijedt, fölugrott, kezdett nagyon futni. Ekkor úgy elkiáltotta magát a feleség, hogy
az ördűg azt se túdtá merre meneküljék. Futott az körbe-körbe, össze-vissza csak nem elűre.
Mire a nyomába érhetett volna már sehunn se látta Jancsit. Nem hittem vóna, hogy ilyen jó
futó fiad vóna. Ez az ördög is visszament a társaihó. Most megint összementek az ördögök tanácskozni.

Akkó meg azt mondta egy erős ördög:
– Na most én menek e. Én visszahozom az aranyat.

Odament Mátyáshó, aztán azt mondta neki:

– Azé legyen az ara’, aki a nagyobbat üti.

Csak háromszor szabad próbálkozni.
Erre Mátyás kicsit megszeppent, mert ű a nagy ördögöt meg se tudja ütni.

De egyet gondolt, és az ördögnek azt mondta:
– Előbb én ütök, azután te.

No ki is mentek az udvarra és ekkor Mátyás ezt mondta: Te ördűg csukd be a szemed, szájad
mert olyat ütök fogad, szemed kiösik oszt megnyomorodsz. Az ördög úgy is tett még egy
kicsit meg is húzta magát nehogy aztán lyukat üssön beléje. Ezután elővette az ásót és úgy
rácsapott, majd meghút az ördög. Nem köllött már annak próbálkoznia!

Akkó Mátyás azt mondta az ördögnek:
– No látod, én szótam! Az semmi, hogy te nagyot ütsz. Mikor én még meg se
próbátam igazán. Így is megnyomorodtá te ürdög! Pedig csak egysző
próbálkoztam!

Látod, hogy én erősebb vagyok, mint te? Ez az ördög is elment haza nagy szégyenében. Ezután megentest elmentek az ördögök tanácskozni. Hogy má, hogyan is vegyék el az aranyát. Most megint eléállt egy ördög, ű majd visszahozza az aranyat.

Elment hát Mátyáshó:
– Mégis több sok egy mázsa arany, e most azé lesz, aki jobban meg tudja egymást
íjjeszteni.
– Diétád öllenére az összes fődi jóva megetötünk és magad hétszörösére dagadsz.
– Megeszem nem bánom.

Hát, ha befogunk a vasekébe, és a pokolba izzó parazsat szántatunk veled.
– Fölszántom, ha kő.
– Meg vasfazékba teszünk, és forrasztott csokoládét öntünk rád.
– Azt is kiállom, ha kő.
– Na most, én ijesztelek meg.
Jött a Mátyás asszonya, és úgy ekalapáta, soha rosszabbat nem érzött az az ördűg! Látta az
ördög, hogy mégse tréfálnak vele. Azóta is fáj a feje.

Elfutott a pokolba, oszt ott elmondta, hogy inkább maradjon a mázsa arany annál, mintsem
tönkretegyük magunkat.
– Mátyás nagyobb ördög, mint mink.
Mikor meghót, nem eresztették be a mennyországba.
– Eriggy csak a pokolba, mert a te heled ott van. Te cimboráltál az ördöggel.
Elment hát Mátyás a pokolba, de az ördögök sem eresztették be. Erre Mátyás úgy betötte a
pokol ajtaját minden ördög futtot, ha nem repűt. Még se ment a pokolba inkább leült boldogan
a mennyország ajtajába és még máig ott üldögél.
Halálunk után, majd meglátjuk.