Szemerkél az őszi eső, szomorkodik a diófa, nem búsulna, ha a nyári viselete most megvolna. De letépte a cudar szél pompázatos szép ruháját, pedig azt még a zuhogó záporok is respektálták. De leginkább azon búsul, hogy azok is elszeleltek, akik árnyas lombja között nyáron által csiviteltek. Se egy rigó, se…
Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom
Mi kopog? Mi kopog? – Harkály vagyok, kopogok. Nem is tudom, mióta vár rám ez a diófa. Mi ragyog? Mi ragyog? – Hát nem tudod, ki vagyok? Béka vagyok, leveli, ki a fiát neveli.
Magyar Zoltán: A bolond falu (A herencsényi mesemondó)
Ez a bolondos falu története. Ott olyan bolondos emberek laktak, hogy ollyant osztén a világon nem lehetett találni. No meg a bíró! Hát annak oszt párja nem vót. Hát egyik napon egy asszony elmegy a bíróhoz: -Jaj, bíró úr, lagzihó készülődünk, oszt só meg csak egy csepp van! Adjon má…
Kormos István: Irkalap Sinka füzetéből
Három nagynéném volt, három szőke, szőkeségük lesz itt rímbe szőve. Három nevesincs lány, hajuk sátra júliusi érett árpatábla. Három fehér lábú, harangszoknyás, homlokukon megtört minden rontás. Hárman kompra szálltak, felhős ég volt, nevetésük gyöngyöt bugyborékolt. Örvény-palotában zölden állván leste szőkeségük vízi bálvány. Kanyargott alattuk vízi ösveny, vállukon taszított égi isten….
Benedek Elek: Jakab és a zab
Egyszer volt, hol nem volt, túlonnan túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy gazdaember, s annak egy kicsi legény szolgája, akinek Jakab volt a neve. Mondja egyszer a gazda Jakabnak: – Eredj, fiam, Jakab, a mezőre, s arasd le a zabot. Elment Jakab, de az ebadta kölyke nem…
Benedek Elek: Jégország királya
Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a teméntelen sok gyermekkel. Annyian voltak, hogy nem is talált valamennyinek más-más mesterséget. A legidősebből mészáros lett, de ez elvette a többinek a kedvét…
Benedek Elek: A sündisznó
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy boltos, egy király meg egy szegény ember. Ez a boltos eljárogatott az erdőbe vadászni, de egyszer úgy eltévedt az erdőben, hogy három nap egymás, után járt-kelt, bolyongott, s nem tudott kitalálni. Már a lábán is alig állott a…
Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Fakó lovon léptet, dünnyög, dudorászgat. Számbaveszi minden kincsét a határnak. Megnézi a krumplit, a tengeri táblát: messziről meglátszik, ha jól megkapálták. Aztán gyalogosan a kertekhez kószál: leng utána egy-egy ezüstfehér hajszál. S amint megy, a fákról alma, dió, körte, szilva, barack pottyan elébe a földre. Nézelődik az ősz – mert…
Kányádi Sándor: Őszi réten
Őszi réten lila-fehéren csak viríts, csak viríts, menyasszony-ruhás kikerics. Eljön érted szép vőlegényed csupadér, csupadér, fehér lesz minden, hófehér.
Hárs Ernő: Vége a vakációnak
Kopog már a barna dió, véget ért a vakáció. Vidám ruhák, fénylő szemek, gyülekező gyereksereg. Mint a fecskék messze délre, készülnek az új tanévre. Villanydrótjuk iskolapad, kedvük alatt majd leszakad. Fiú, leány cseveg, csipog, csupa emlék, csupa titok. Patak vize, erdő zöldje zsong szavukkal körbe-körbe. Hozzá annyi napfény vakít, elég…