Réges-régen, öreg időkben, amikor még nagyapó is öklömnyi legényke volt, és piros nadrágban meg vitézkötéses piros zekében járt, és tollas sapkát viselt – mert az ő gyerekkorában ilyen volt a kisgyerekek ünneplő ruhája -, sok minden másképpen volt, mint manapság! Sokszor pompázott ünnepi díszben az utca, olyan díszben, amilyet ma…
Hans Christian Andersen: A vadhattyúk
Messze tájon, ahová a tél elöl költözik a fecske, élt egy özvegy király. Tizenegy fia volt, s egyetlenegy leánykája. A tizenegy királyfi csillagot viselt a mellén, díszes kardot az oldalán, úgy járt iskolába. Gyémánt palavesszővel arany palatáblára írtak, szépen olvastak. Jó tanulók voltak mind a tizenegyen, meglátszott rajtuk, hogy igazi…
Hans Christian Andersen: A kis hableány
Messze kinn a tengeren kékséges kék a víz, akár a búzavirág szirma, s átlátszó, mint a legtisztább üveg. És mély, nagyon mély, a leghosszabb horgonykötél se ér le a fenekére; sok-sok templomtornyot kellene egymásra állítani, hogy a tengerfenékről a víz színéig érjenek. Odalenn a mélységes mélyben lakik a tenger népe….
Hans Christian Andersen: Bodza-anyóka
Volt egyszer egy kisfiú; aki egy nap megfázott: kiment az utcára, és átázott a cipője. Elég különös dolog volt, mert napok óta egy csepp eső sem esett. A kisfiút levetkőztette az édesanyja, ágyba fektette, s behozatta a teafőzőt, hogy egy csésze jó bodzateát főzzön neki, mert az jót tesz ilyenkor. Akkor…
Christian Andersen: Az ezüsthúszas
Volt egyszer egy derék, jóravaló ezüsthúszas. Fényes ábrázattal került ki a pénzverőből, nagyot ugrott, és megpendült örömében – Most aztán rajta! Kilépek a nagyvilágba! Ki is lépett. Gyermek szorongatta meleg kis tenyerében, fösvény zsugorgatta nyirkos, hideg markában, öregember pörgette-forgatta, ifjú gurította nagy gyorsan tovább. Ezüstből verték a húszast, egészen kevés…
Hans Christian Andersen: A repülő láda
Volt egyszer egy gazdag kereskedő; annyi volt a pénze, hogy egy egész főutcát, s még egy kisutcát is kirakhatott volna ezüstpénzzel, ha úgy tetszik neki. De nem tette ám, mert okosabbra használta a pénzét: ha egy rézpénzt kiadott, ezüstpénzt vett be helyette – ilyen ügyes kereskedő volt. Hanem egyszer ő…
Jean de la Fontaine: Tücsök és a hangya (Kosztolányi Dezső fordítása)
A Tücsök dalolt egyre, bár izzott a nyár, úgy hogy mikor jött a komor tél, része gond volt és nyomor: még egy picinyke kis darab legye vagy férge sem maradt. Hát ment is a Hangyához át elpanaszolni nyomorát, és kérte, adjon néki kölcsön, zsákjába egy kis magot töltsön, új aratásig…
A bolondos legény (magyar népmese)
Volt egyszer egy szegény ember, aki holta után három fiára egy bikát hagyott. A fiúk úgy egyeztek meg, hogy mind a hárman építenek egy-egy pajtát, s amelyikbe a bika belefut, azé legyen. No, építenek is: a két nagyobb olyan cifrát, hogy még a pap is ellakhatott volna benne, a harmadik…
A part alatt…
A part alatt, a part alatt Három varjú kaszál, három varjú kaszál. Róka gyűjti, róka gyűjti, Szúnyog kévét köti, szúnyog kévét köti. Bolha ugrik, bolha ugrik, Hányja a szekérre, hányja a szekérre. Mén a szekér, mén a szekér, Majd a malomba ér, majd a malomba ér. A malomba, a malomba…
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. Sepreget, kotorász, meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat s harapja, kurtítja a hosszú napokat.