Naszreddin Hodzsa tréfáiból
Egy szegény ember a vásártéren bandukolt, hátha akad valami munkája. Éhes volt nagyon, és amint elmegy a pecsenyesütő sátra előtt, meg nem állhatja, hogy oda ne menjen a tűz közelébe, hogy a pecsenyének legalább az illatát szívja magába, mert pénze bizony nem volt, hogy egy adagot megvegyen.
Száraz kenyerét húzta elő tarisznyájából, és azt rágta a pecsenyeszaghoz. Észrevette ez a szakács, és követelte a pecsenyeillat árát. Csak nem gondolja az ember, hogy ingyen lakhat jól az ő pecsenyéjének gőzével! A szegény ember persze nem tudott fizetni, hát bíró elé mentek. A bíró azt mondta:
-Majd én fizetek a szegény ember helyett – ezzel elővette erszényét, megcsörgette a pénzdarabokat, amelyek benne voltak, és így szólt:
-Te a hús szagát adtad, most a vendéged a pénz hangjával fizetett. Elmehetsz.
