Volt egyszer, hol nem volt, volt egy öregember meg egy öregasszony. Olyan szegények voltak, hogy már betevő falatjuk sem akadt a házban.
Egyszer így szól az öregember:
– Hallod-e, asszony, süthetnél egy cipót!
– Már miből sütnék, amikor egy csepp lisztünk sincsen?
– Menj a kamrába, kapard össze, ami még maradt a láda fenekén, hátha lesz egy cipóra való!
Az öregasszony úgy is tett. Bement a kamrába, összekapargatta maradék lisztecskéjét egy fatálba, befűtött a kemencébe, egy tojást is ütött a lisztbe, és szép ropogós cipót sütött. Mikor kivette a kemencéből, az ablakpárkányra tette hűlni. A cipó ott volt egy ideig, egyszer csak legurult a küszöbre, a küszöbről pedig az udvarra, az udvarról a kapuba, és elindult az országúton.
Fut, fut, gurul, egyszer csak találkozik egy nyulacskával.
– Cipó, cipó, most bekaplak!
A cipó így válaszolt: – Ne egyél meg,
Tapsifüles, szép nótákat dalolok neked. – Nos, halljuk!
Fatálkában dagasztottak, izzó parázson sütöttek, gazdasszonytól megszöktem, gazdámtól is megszöktem, elszaladok tőled is!
Azzal el is illant. Fut, fut az úton…
Szembejött vele a farkas. – Cipó, cipó, most bekaplak!
– Ne kapjál be, ordas farkas, szép nótákat dalolok neked.
– Nos, hadd hallom! Fatálkában dagasztottak, izzó parázson sütöttek, gazdasszonytól megszöktem, gazdámtól is megszöktem, elszaladok tőled is! Ezzel el is futott.
Fut, fut, találkozik a medvével. – Cipó, cipó, most megeszlek!
– Ne egyél meg, Tányértalpú, szép nótákat dalolok neked.
– Halljuk azt a nótát! Fatálkában dagasztottak, izzó parázson sütöttek, gazdasszonytól megszöktem, gazdámtól is megszöktem, elszaladok tőled is!
És mát futott is. Szalad, szalad, találkozik a rókával.
– Cipó, cipó, megeszlek!
– Ne egyél meg, róka koma, szép nótákat dalolok neked!
– Nos, hadd hallom! Fatálkában dagasztottak, izzó parázson sütöttek, gazdasszonytól megszöktem, gazdámtól is megszöktem, elszaladok tőled is!
– Hát ez igazán gyönyörű dal! – mondja a róka.
– Csak az a baj, hogy gyenge a hallásom.
Énekeld el még egyszer, de ülj fel ide a nyelvem végére, és úgy dalolj, hogy jobban halljam. A cipó felugrott a róka nyelvére, és megkezdte nótáját: Fatálkában dagasztottak, izzó parázson sütöttek, gazdasszonytól megszöktem. . . A róka meg: ham! – bekapta a hencegő kiscipót.
