Skip to content

A bugyuta ember (népmese)

    A butyuta ember

    Élt egyszer egy bugyuta ember. Ez olyan ember volt, hogy amit mondtak neki, mindent elhitt; amit rábíztak, mindent elfelejtett.

    Egy napon megházasodott. Éltek nagy boldogságban. Boldogságuk talán még most is tartana, ha a búzájuk el nem fogyott volna.

    Azt mondja neki a felesége:

    – Menj el a vásárba, nincsen lisztünk, vegyél egy véka búzát! Utána őröltesd meg, hogy kenyeret süthessünk!

    Ment a buta ember, de mindig az hajtogatta, hogy el ne felejtse:

    – Egy véka búza, egy véka búza.

    Találkozik a szántóvetővel, aki rámordult:

    – Hogy mondhatsz olyat, hogy egy véka búza?! Három véka van az én földembe vetve. És máskülönben is így kell köszönni egy szántóvető embernek?

    – Hát hogy köszönjek?

    – Úgy, hogy az Isten áldja meg a munkájukat!

    – No, jó, majd máskor úgy csinálom.

    Megy tovább. Az út szélén verekedik két ember, de nagyon. Odamegy melléjük, leveszi a kalapját.

    – Az isten áldja meg a munkájukat!

    – Hogy mersz ilyet mondani?!

    – Hát hogy mondjam?

    – Úgy, hogy válassza szét az Isten magukat!

    – No, majd máskor úgy mondom.

    Mikor megy tovább, egy esküvői menettel találkozik össze. Jönnek a kocsikon hadonászva, énekelve. A menyasszony, a vőlegény a legelső kocsiban. Elébük ugrik a szegény bugyuta ember.

    – Válassza szét az Isten magukat!

    – Most esküdtünk meg, és már ilyet kívánsz?

    – Hát hogy mondjam?

    – Tetted volna a botodra a kalapot, aztán ,,Ij, huj, huj, huj, huj!”, éljeneztél volna minket.

    – No, jó, máskor úgy csinálom.

    Megy tovább. Ott meg hajt két mészáros vagy hat disznót a városból. A bugyuta ember a kalapját a botra teszi, és rikongat nagyokat:

    – Ij, huj, huj, huj, huj!

    A mészárosok alig bírják hajtani a disznókat, mert hol erre, hol arra szaladnak, a kiabálásra aztán teljesen szétfutnak. A bugyuta ember mind szétriasztotta.

    Eddig is elnáspángolták minden helyen, de itt kapta a legtöbbet.

    Ha a buta ember ebből tanult volna, az én mesém is tovább tartott volna!

    Pin It on Pinterest