Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatalnokai őszinteségét.
Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt:
-Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Hogy tündökölnek, hogy sziporkáznak!
A szolgalelkű hivatalnokok készségesen bólogattak, csupán egyetlen írnok rázta kétkedve a fejét.
-Miért nem bólintasz, talán bizony nem látod a csillagokat? – kérdezte ravaszul a polgármester.
Az írnok méltatlankodva felelte:
-Uram, én csupán a ragyogó napocskát látom az égen!
Vagy az én szemem rossz, vagy az összes hivatalnok téved! Egyetlen csillagot se látok!
A polgármester elégedetten hallgatta az őszinte választ. Gazdagon megjutalmazta és főírnokká léptette el a gerinces fickót, míg a hízelgőket keményen leszidta, és vakságukért alírnokká fokozta le őket.
Az őszinteség, az egyenes út választása elnyerte méltó jutalmát!