Öreganyó nem hagyta nyugodni öregapót.
– Csinálj legalább egy szalmabocit!
– Mi jut eszedbe! Mire jó az a szalmaboci?
– Magammal viszem a mezőre, és legeltetem.
Mit tehetett öregapó, elővette a szurkosvödröt, és szalmából összeragasztott egy kis bocit. A hátát és oldalát jól bekente szurokkal.
Reggel az öregasszony fogta a guzsalyt meg az orsót, és kivitte a szalmabocit a legelőre. Leült a domboldalon, pergetni kezdte az orsót, és így dúdolt magában:
– Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú, Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú.
Pergett az orsó, csavarodott a fonál, közben öreganyó elaludt. A sötét erdőből, a nagy fenyőfák közül, egyszer csak ott termett a medve. Rámordult a szalmabocira:
– Hát te kicsoda vagy?
– Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
– Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák! A szurkos hátú szalmaboci hallgatott.
Megharagudott a medve, fölemelte mancsát, belemarkolt a boci szurkos oldalába és – odaragadt a mancsa.
Öreganyó felébredt, és éktelenül kiabálni kezdett.
– Apó, apó, gyere gyorsan! A kis boci medvét fogott! Öregapó elcsípte a medvét, és belökte a pincébe.
Másnap reggel az anyó megint kivitte a szalmabocit a legelőre. Leült a domboldalon, pergetni kezdte az orsót, s így dalolt magában:
– Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú, Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú.
Pergett az orsó, csavarodott a fonál, közben öreganyó elaludt. A sötét erdőből, a nagy fenyőfák közül ott termett a farkas. Rámordult a szalmabocira:
– Hát te kicsoda vagy?
– Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
– Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák.
– Vegyél magadnak, ha akarsz!
A farkas mancsa is odaragadt a szalmaboci oldalához, öreganyó felébredt, és nagyot kiáltott:
– Apó, apó, a kis boci farkast fogott! öregapó elcsípte a farkast, és belökte a pincébe.
Legelteti a kis bocit az öreganyó a harmadik napon is. Addig pergette orsóját és font, font, míg el nem aludt.
Odaszaladt a róka. Kérdezi a kis bocit:
– Hát te ki vagy?
– Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
– Adj egy kis szurkot, galambocskám, a kutyák felkarmolták az oldalamat.
– Vegyél magadnak, ha akarsz!
Odaragadt a róka is. Öreganyó felébredt, elkiáltja magát:
– Apó, apó!
Öregapó a rókát is bedobta a pincébe. No, ezek szépen összegyűltek. Ráült öregapó a pinceajtóra, és így szólt:
– Lehúzom a medve bőrét, pompás bunda lesz belőle! Hallotta ezt a medve, és megijedt.
– Engedj inkább szabadon, hozok neked mézet.
– Nem csapsz be?
– Nem, nem!
– Na, menj! – és kiengedte a medvét. Aztán elkezdte a kését élesíteni.
A farkas megszólalt a pincében:
– Miért élesíted a kést, nagyapó?
– Lehúzom a bundádat, és meleg sapkát varrok belőle télire!
– Engedj el engem is! Birkákat hajtok az udvarodba!
– No, nem bánom. De be ne csapjál! – s elengedte a farkast. Újra élesítette a kését.
– Mondd meg nekem, apóka, miért élesíted a késed? – kérdezte a róka.
– Mert szép a bundád! – válaszolta a nagyapó. – Meleg gallér lesz belőle anyónak.
– Jaj, ne nyúzd le a bundám! Tyúkocskát, kacsát, libát hajtok az udvarodba.
– No, nem bánom, de be ne csapj! És kiengedte a rókát is.
Hajnal felé, még meg se virradt, kip-kop, kopogás hallatszik az ajtón.
– Apó, apó, zörgetnek az ajtón, nézd meg, ki van kint!
Apó kimegy, és ott látja a medvét. Egy nagy, odvas fatörzset hozott, tele mézzel. Elvette apó a mézet, és elrakta.
Kip-kop, újra kopognak az ajtón. A farkas idehajtotta a birkákat.
Nemsokára a róka is megjött, s tyúkokat, kacsákat, libákat hajtott be az udvarra, örült öregapó, örült öreganyó.
Boldogan éltek, nem voltak már szegények.
