Skip to content

Jean de la Fontaine: Tücsök és a hangya

    Tücsök és a hangya

    A Tücsök dalolt egyre, bár
    izzott a nyár,
    úgy hogy mikor jött a komor
    tél, része gond volt és nyomor:
    még egy picinyke kis darab
    legye vagy férge sem maradt.
    Hát ment is a Hangyához át
    elpanaszolni nyomorát,
    és kérte, adjon néki kölcsön,
    zsákjába egy kis magot töltsön,
    új aratásig legalább.
    „Majd megadom, lesz erre gondom,
    nyáron, tücsök-szavamra mondom,
    a tőkét meg a kamatát.”
    Bosszantja a Tücsök kalandja,
    nem is adott magot a Hangya. –
    De ezt kérdezte végre tőle:
    „Mit tettél a meleg időbe?” –
    „Éjjel-nappal munkába voltam,
    fűnek-fának folyton daloltam.” –
    „Daloltál? rendbe van, komám,
    akkor ma táncolj, szaporán.”

    Fordította: Kosztolányi Dezső

    Pin It on Pinterest