Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 3 Átlag: 2.7]
A Tücsök dalolt egyre, bár
izzott a nyár,
úgy hogy mikor jött a komor
tél, része gond volt és nyomor:
még egy picinyke kis darab
legye vagy férge sem maradt.
Hát ment is a Hangyához át
elpanaszolni nyomorát,
és kérte, adjon néki kölcsön,
zsákjába egy kis magot töltsön,
új aratásig legalább.
„Majd megadom, lesz erre gondom,
nyáron, tücsök-szavamra mondom,
a tőkét meg a kamatát.”
Bosszantja a Tücsök kalandja,
nem is adott magot a Hangya. –
De ezt kérdezte végre tőle:
„Mit tettél a meleg időbe?” –
„Éjjel-nappal munkába voltam,
fűnek-fának folyton daloltam.” –
„Daloltál? rendbe van, komám,
akkor ma táncolj, szaporán.”
Fordította: Kosztolányi Dezső