Egyszer Mátyás király Visegrád alatt vadászgatott. Az erdőben találkozott egy takaros leánnyal, aki kosarat vitt a fején.

-Hogy hívják? Hová meg? Mi van a kosarában? – kérdezte Mátyás.

A leány nagyot kacagott, s a három kérdésre egy szóval válaszolt:

-Esztergomba!

A királynak tetszett az okos felelet. Megértette, hogy a lány neve Eszter. Esztergomba igyekszik s a kosárban gombát visz.

Na, gondolta, még tesz egy próbát a leánnyal, azt vajon hogy teljesíti?

Adott a leánynak egy vasgyűrűt s azt mondta:

-Gyere fel Budára, hozd magaddal ezt a gyűrűt, s én gazdagon megajándékozlak. De se szekéren, se gyalog, se lóháton ne gyere! Öltözz is fel meg ne is, hozz is ajándékot meg ne is!

A leány halászhálóból varrt magának ruhát. Fel is volt öltözve, meg nem is. Felült egy vén bakkecskére s azon ment Budára. Nem ment hát se szekéren, se lóháton, se gyalog. Amikor a király elé ért, az egyik szitát leemelte a másikról, a galamb menten elrepült. Vitt is ajándékot meg nem is.

A király az eszes lányt gazdagon megajándékozta s úgy bocsátotta haza Esztergomba.