A szegedi kamarásról sok panaszt hallott Mátyás király. Egyszer elindult, hogy saját szemével lássa, mit művel a hitvány. Éppen valamilyen nagy ünnepet tartott a kamarás, amikor Mátyás álruhában megérkezett. Betért a kocsmároshoz, hogy valamit ebédeljen. A kocsmáros nem akart főtt ételt adni neki, mert a kamarás előző nap megtiltotta, hogy bárki is főzzön azon a napon.
Addig könyörgött Mátyás a kocsmárosnak, hogy az mégis megszánta s főzött neki hat tojást.
Míg a király jóízűen a tojást ette, meglátta az ablakon át, hogy a kamarás a nép előtt járkál. Szolgák hada veszi körül s valamit rakosgatnak a lába előtt. Felállt Mátyás az asztaltól s kitekintett, hogy mi az a parádé. Látta ám, hogy a kamarás lába elé aranytányérokat raknak a szolgák, hogy azon lépkedjen.
Mátyás király tollat, papirost kért a kocsmárostól s ráírta:
„ Itt járt Mátyás király,
megevett hat tojást,
Látta aranytálakon járni a kamarást.”
Mátyás ezután hazafelé vette az útját. Nem akart találkozni a kamarással. Mikor a kocsmáros átadta a kamarásnak a király levelét, az úgy megijedt, hogy menten világgá bujdosott.