Mátyás király idejében éldegélt egy szegény ember. Volt két sovány tehénkéje, azokkal dolgozta a földecskéjét. Egyszer a szegény ember földjét termett egy hatalmas nagy disznótök. Gyönyörű szép sárga héja volt. Súlyra megvolt egy mázsás.

Hát hogy ennyire különösen nagy tök termett a szegény ember földjén, elhatározta, hogy elviszi ajándékba Mátyás királynak.

Mátyás király örült az ajándéknak. Az ajándékozót mindjárt meg is jutalmazta egy marék pénzzel. A szegény ember vett két szép ökröt rajta s boldogan hazavitte.

Meglátta a gazdag szomszéd, hogy a szegény két szép ökörrel szánt s a teheneit otthon pihentetni, mindjárt megkérdezte:

-Mondja szomszéd? Miből vette kend ezt a két szép ökröt?

-Hát nem a Csák Mátétól loptam az árát! – felelte a szegény ember s elbeszélte, miként ajándékozta meg Mátyás királyt a tökkel. Tőle kapta az ökör árát.

Gondolta magában a gazdag ember.

-Haj, ha ez a szegény szomszéd azért az egy tökért ekkora ajándékot kapott, mekkora ajándékot kapok én, ha elviszem neki a két szép címeres ökrömet?!

Egyszer csak beállított a királyhoz, hogy ő ajándékot hozott, elhozta a legszebb ökreit.

Mátyás király átlátott a szitán, de nem mutatta. Megmustrálta az ökröket s azt mondta:

-Igen szép állatok. Ilyen szépet még nem is láttam.

Akkor a király megmutatta a gazdagnak az óriás tököt s az kérdezte:

-Hát ilyent kend látott-e? Ekkora csuda disznótököt?

-Nem, soha nem láttam – felelte a gazdag ember.

-No, ha nem, akkor legyen a kendé! –mondta Mátyás király s elbocsájtotta a leforrázott kapzsit.