Egyszer Mátyás király háborúságba keveredett az osztrák császárral. Nem tudtak dűlőre jutni egy darabig egymással.

Fogta magát Mátyás király s felöltözött parasztnak. A vállára vett egy szák árpát, bement az osztrákok táborába s kezdte árulni az árpát. Közben pedig mindent jól szemügyre vett, hogy utána haditervet készítsen.

Egy katonának gyanús lett az árpaárus, s jelentette a császárnak, hogy alighanem egy kém van a táborukban. Egy nagy orrú.

Az osztrák császár mindjárt gyanút fogott, hogy ki lehet a kém. Mindjárt elfogatta Mátyást, kocsira ültette se személyesen kísérte a börtönbe. Mátyás egész úton a fejét lógatta, a kocsi kerekeit nézte. Azt kérdezte a császár:

-Mit nézed annyira azokat a kerekeket?

-Uram, császárom! Azt nézem, hogy a kerék pontosan annyit fordul lefelé, mint fölfelé – válaszolta a fogoly.

A császár megértette Mátyás király szavait és szabadon engedte – de egy szóval se említette, hogy felismerte – nemes ellenfelét.