Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt egy cifraságtól duzzadó királyi palota. Abban a palotában a nagyságos királynak rengeteg szolgája, s azok között a leglustább maga Babszem Jancsi. Sosem állt kedvében az engedelmesség, mindig csatangolt a rengeteg erdőben, állatokra vadászott, és pajtásaival lopta a napot.
Történt egyszer, hogy a király nagyon beteg lett. Összehívatta az udvari tanácsot, és kihirdette, hogy aki meg tudja gyógyítani, neki adja fele királyságát. Jöttek is mindenféle csoda orvosok, de a királyt senki sem tudta meggyógyítani.
– Hát már csak én is megpróbálom! – gondolta Babszem Jancsi, és elindult segítséget kérni.
Ahogy ment, mendegélt úttalan utakon, egyszer csak meglátott egy kis házikót. Bekopogtatott.
– Adjon Isten, öreganyám! Tud nekem segíteni, mert a király nagyon beteg lett.
– Szerencséd, hogy hozzám jöttél, mert én mondok neked egy ötletet. Amikor felkel a
nap, indulj el utána! Ahogy mész, fogsz találni egy kis forrást. Ugorj bele, és mondd azt: „hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok, legyek a varázslatos töklámpásnál”.
A töklámpást vidd haza az uradnak, tedd az ágya mellé, és reggelre kutya baja se lesz.
– Köszönöm a jó tanácsot, öreganyám – felelte Babszem Jancsi, és másnap korán reggel már el is indult. Ment, mendegélt a gyönyörűszép erdei úton, hallgatta a madarak énekét, a fák susogását, a fű zengését. Megérkezett a forráshoz. Beleugrott, elmondta a varázsigét, és uramfia, ott termett egy narancssárga, óriás töknél. Finom gyógyító illata belepte az erdő minden zugát, és olyan fényességgel világított, hogy Jancsi majd’ megvakult.
Felkapta a csodatököt, és rohant vele vissza a palotába.
Ott az őrök nevetve kérdezték:
– Mi van, Jancsi, ezzel akarod meggyógyítani a királyt?
– Majd meglátjátok – felelt vissza Jancsi, és szaladt a felséges király szobájába. A király ajtajánál megállt. Óvatosan bement a szobába, és bedugta a töklámpást az ágy alá. Másnap a király jókedvűen ébredt.
– De jót aludtam! Teljesen meggyógyultam!
Örvendezve bújt ki az ágyából, majd táncra perdült boldogságában, és ahogy szedegette gúnyáit, megpillantotta a töklámpást az ágy alatt.
– Aki ezt ide tette, magas jutalmat érdemel, mert ez gyógyított meg engem! – kiáltozta a király.
Erre Jancsi olyan boldog lett, hogy olyat még nem látott a világ. A király megköszönte a segítségét. Nagyon örült, hogy leglustább szolgájának sikerült őt meggyógyítania. Neki ajándékozta fele királyságát, és ettől kezdve Jancsi szorgalmas munkával gyarapította azt. A töklámpás még mindig ég, ha akarod, te is meggyógyíthatsz vele valakit.Eddig volt, mese volt, nem biztos, hogy igaz volt.
