Skip to content

Üveges Szilvia: A száguldó boszorkány

    A száguldó boszorkány

    Élt egyszer egy különleges boszorkány a mesék földjén. Ránézésre nem volt benne semmi szokatlan, hegyes kalapot és fekete köpenyt viselt, mint általában a boszorkák. Seprűn közlekedett, és varázspálcája is volt, a hátizsákjából kikandikált a vége. Viszont – a többiekkel ellentétben – ő szinte soha nem használta e mágikus botot. Nem volt rá ideje. S hogy miért nem? Mert Trixi – ez volt a neve – egész nap ide-oda száguldozott seprűjén. Ugyanis nagyon szeretett seprűnyélen hasítani. Sokkal jobban, mint bármit varázsolni vagy varázsszert kotyvasztani.

    A többi boszorkány csodálkozva figyelte és nem értette. Mindannyian seprűnyélen jutottak el egyik helyről a másikra, de csak akkor, amikor muszáj volt. Szórakozásból, úti cél nélkül egyikük sem pattant fel a seprűjére. Nem hordtak hátizsákot, batyuban vitték a varázspálcájukat meg a piacról a zöldségeket. Ellenben nem hanyagolták a varázslatokat, sőt bájitalokat is főztek.

    Eleinte csak furcsállották, később azonban már inkább bosszantotta a boszorkákat Trixi viselkedése, aki mind többet és egyre gyorsabban röpködött a levegőben. Trixi tempója megijesztette a békésen szálldosó idősebb boszikat, veszélyesnek érezték vakmerőségét. Amikor egy nap Trixi – akaratlanul bár, de – kisebb balesetet okozott, többen összeütköztek és könnyebben megsérültek miatta, a boszorkák tanácsa összeült megvitatni a helyzetet. Valahogy gátat kell szabni a seprűnyélen száguldásnak!

     

    Az első javaslat az volt, hogy varázsolják el Trixi seprűjét. Vagy magát Trixit. De ezt gyorsan el is vetették. Egymással szemben ugyanis nem használtak bűbájt, ezt ősidők óta előírta a boszorkák íratlan törvénykönyve. Még Trixi vágtázása sem lehet ok arra, hogy áthágják az ezeréves szabályt.

    De akkor mit tegyenek?

    – Rendezzünk gyorsasági seprűnyél-lovagló versenyt – pattant ki az ötlet az egyik fiatalabb boszorkány fejéből néhány órányi tanácskozás után.

    – Micsoda? – hördültek fel a többiek. – Hiszen éppen azt akarjuk elérni, hogy ne száguldozzon!

    – Ha egyszer végre kedvére roboghat, talán utána visszaveszi a tempót – magyarázta az előbbi boszorka.

    – Jó, jó, ebben talán van valami – bólogattak az idősebbek. – De ki indulna rajta kívül egy ilyen viadalon? – vetődött fel a kérdés.

    – Én szívesen részt veszek benne, és talán más is jelentkezik még – felelt az ötlet gazdája.

    Mivel senkinek nem jutott eszébe jobb megoldás, végül ebben maradtak. Meghirdették a versenyt, és meglepően sokan neveztek be rá. Lezárták a légtér egy részét, és egy erdős-hegyes-sziklás szakaszon kijelölték a pályát. A nézőknek tribünök épültek – akik nem indultak a megmérettetésen, azok a lelátón foglaltak helyet.

    Elérkezett a verseny reggele. Nagy volt az érdeklődés, annyi boszorkány tolongott a rajtvonalnál, hogy alig fértek el. Úgy tűnik, nem csak Trixi szeret seprűnyélen száguldozni! A nézőtéren is sokan gyűltek össze.

    A startjelzésre a versenyzők felpattantak a seprűnyélre, és meglódultak. Nem akármilyen látvány volt a rengeteg hegyes kalapos, fekete köpenyes boszorkány az égen – hatalmas, gyorsan mozgó sötét felhőnek tűntek távolról. Az első kanyarok után Trixi állt az élre. Nem hiába gyakorolt annyit, ő suhant a legsebesebben. Kétség nem férhetett hozzá, hogy ő nyeri meg a futamot. Így is történt. Jókora fölénnyel ért célba, így ő állhatott a dobogó tetejére. Aranyosan csillogó kupát vehetett át a boszorkánytanács elnökétől.

    Másnap csendes reggelre ébredtek a boszorkák. Békésen, megnyugodva poroszkáltak a seprűnyeleken ülve… amíg egyszer csak közéjük nem rontott nagy tempóval Trixi.

    – Jaj, jaj, hát tegnap nem száguldottad ki magad? – záporoztak a panaszos kérdések mindenfelől.

    – Edzésben kell maradnom, hogy a következő versenyt is megnyerjem – vágott vissza Trixi.

    – Lesz következő verseny? – csodálkoztak a többiek.

    – Nem tudom, de ha egyszer volt, lehet máskor is – bizakodott Trixi, majd rácsapott a seprűjére, és már ott sem volt.

    A többiek zavartan néztek villámgyorsan távolodó alakja után. Úgy tűnik, a boszifutam ötlete nem vált be – állapították meg. Trixi egyáltalán nem száguldotta ki magát a versenyen, sőt még inkább kedvet kapott a robogáshoz.

    – Vajon hogyan lehetne leszoktatni róla? – sóhajtoztak tanácstalanul a boszorkányok.

    Pin It on Pinterest